A múlt héten az amatőr muaythai-versenyző, Habash Antoine történelmet írt, a 60 kilós súlycsoportban harmadik lett a szentpétervári világbajnokságon, megszerezve Magyarország első felnőtt A-kategóriás vb-érmét a sportágban.
Az elmúlt napok híreit olvasva semmi örömre nincs okunk. Az aszály miatt radikális élelmiszeráremelés várható, huzavona az IMF-el, a költségvetés tarthatatlansága, növekvő munkanélküliség, csökkenő kereslet a boltokban, áruházakban. Már nem is érdemes híreket nézni/hallgatni/olvasni. Ezzel a furcsán kesernyés-savanyú szájízzel böngésztem most is a híreket. Aztán megakadt a szemem egy eldugott kis híren, ami valójában országos örömhír számunkra. Habash Antoine harmadik lett a thaiboksz világbajnokságon!
A világ egyik legkeményebb, legnehezebb küzdősportjában, ami a thaiok nemzeti sportja és szinte verhetetlenek benne, egy magyar a harmadik helyig küzdötte magát. Ha a nevét nézzük, Habash Antoine, elsőre nem tűnik tősgyökeres magyarnak, a felmenői talán még máshol éltek néhány generációval korábban, mégis a mi színeinkben győzött, magyarként. Minden tisztelet ezé a fiatalemberé, aki rengeteg áldozatot meghozott, készült, és komoly eredményt ért el.
Félő, hogy a fő hírözönbe be sem fog kerülni. Vagy ha bekerül, csak két mondat erejéig kap szerepet, aztán el is felejtik. Jobban oda kell figyelnünk az örömeinkre és a sikereinkre. Arra vagyunk kondicionálva, hogy csak a nehézésgeinkkel, problémáinkkal legyünk elfoglalva. Észrevesszük, ha valami nem jó, nem úgy működik, ahogy kellene és igen komoly kritikát tudunk megfogalmazni. A jót, az örömre valót csak konstatáljuk és már megyünk is tovább.
Az örömeinket, sikereinket, az életünk jó dolgait nem éljük át eléggé, nem engedjük igazán közel magunkhoz. Meg kell tanulnunk átélni, megélni, sőt kiélvezni mindazt, ami igazán jó az életünkben. Természetesen nem élvezethajhászásról van szó. Sokkal inkább az élet pozitív eseményeinek, történéseinek a valódi átéléséről.
Egy számomra bölcs ember azt mondta, kincseken ülünk, mégis szegények vagyunk, mert nem bányásszuk ki ezeket a kincseket. Az életünk tele van olyan élményekkel, történésekkel, amikből erőt tudunk meríteni. Fontos istenélményeink vannak, amiket nem tudatosítunk, így nem igazán válnak élménnyé számunkra. Meg kell tanulnunk felszínre hozni kincseinket, hogy igazán a mienk legyenek.
Kezdjük ezt a gyakorlatot Habash Antoine sikerével. Ne csak tudomásul vegyük, hogy győzött, hanem időzzünk el ennél a hírnél. Gondoljuk át, mit jelenthet számára? Milyen áldozatokat hozott? Mit érez most? Mit jelent számunkra ez a győzelem? Hogyan tudunk erőt meríteni belőle?
Ha így tudjuk átélni spirituális és más mély élményeinket, akkor felszínre hozzuk mélyben rejlő kincseinket, melyek minket gazdagítanak.
Hozzászólások