A kereki Horthy-szobrot piros festékkel leöntő Dániel Péter ügyvéd ugyan rongálást követett el, de cselekedete "erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt". Ezt mondta ki tegnapi első fokú ítéletében a Siófoki Városi Bíróság.
A júniusban történt szoborrongálás kapcsán Köntös lászló írt egy tartalmas bejegyzést. Azóta elcsendesedett a "vörössé öntött" szobor körüli hercehurca. Most ismét hírértékké vált, hiszen a bíróság ítéletet hozott - bár nem jogerősen. Jön a következő kör a fellebbvitelin. Nem sok vizet zavar a mostani esemény sem, a szobrot leöntő Dániel Péter ügyvéden, napszemüveges (valószínűleg) testőrén és a Gój Motorosokon kívül nem sokan voltak kíváncsiak a tárgyalásra. A kereki önkormányzat részéről senki sem jelent meg.
Mégis érdemes elidőznünk egy kicsit az ítélethirdetésnél. A bíróság így fogalmazott: "erkölcsileg pozitív tartalmú és társadalmilag hasznos figyelemfelhívás volt" a szobor megrongálása. Ezzel a megjegyzésssel több probléma is van. Mivel Horthy Magyarországon még nem háborús bűnös, de sokan annak állítják be, könnyen értékítéletre adjuk a fejünket pro és kontra. Amíg nincs hivatalosan kimondva, pontosan ki és mi számunkra Horthy, és vitatkozunk a tettein, addig nem is lesz ezügyben megnyugvás. Pontosan emiatt megkérdőjelezhető a bíróság értékítélete. Független ítélethozó testületként elfogadhatatlan, hogy egy bűncselekményt pozitívan értékel a bíróság, főleg olyan ügyben, amiben erősen megoszlott a megrongált szobor által ábrázolt törénelmi személy társadalmi elfogadottsága/elutasítottsága. Egyszerűbben szólva, a bíróság ne azért hozzon ítéletet, mert egyetért/nem ért egyet a bűncselekmény társadalami hasznosságával. Ilyen alapon sajnálattal ítélhetnék el, és akár gratulálhatnának annak, aki egy tömeggyilkost öl meg önbíráskodás okán.
(Szakmai körökben is nagy port kavart a bíró kijelentése, meglátjuk, lesz-e következménye.)
A másik probléma ezzel a szobortörténettel, hogy ha társadalmilag hasznos és erkölcsileg pozitív volt a rongálás, akkor nyugodtan odaléphettünk volna a nemrégiben megrendezett vitézi avatáson kiállított Horthy képhez, és a jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére leönthettük volna festékkel a fóti római katolikus plébániatemplom oltárlépcsőjén. Persze, elítélnének, megdorgálnának, de közben meg is dícsérnének, hogy társadalmilag hasznos és erkölcsös dolgot tettünk.
Az irónia szándékos. Arra a problémára próbálom felhívni a figyelmet, ami Horthy személyét, a köré épült kultuszt és általában véve az elmúlt száz év eseményeinek kibeszéletlenségét és erősen szubjektív megítélését veszi körül. Jól mutatja ezt a jelenséget Mága Zoltán vitézzé avatása és a rá rövid időre történt lemondása is.
Ide sorolhatjuk a 2006. október 23-i eseményeket, a rendszerváltást, az elmúlt rendszert, a világháborúkat, a tanácsköztársaságot, a Monarchia széthullását, Trianont és öszességében minden olyan eseményt, ami a mai napig megkérdőjeleződik, indulatokat szít, pártoskodást, ellenségeskedést kelt. Amíg egy zsidó származását nyíltan felvállaló ügyvéd leönti Horthy szobrát, amíg a bíróságon magukat gójnak, azaz nyíltan nem zsidónak (és sugalmazva zsidóellenesnek valló) motorosok képviselik a megrongált szobrot és eszmét, amíg kiakadnak azon, hogy egy cigány származású elismert zenészt vitézzé avatnak, addig nem sok minden fog változni.
Személy szerint a szobor leöntését egyszerűen rongálásnak tekintem - függetlenül attól, kinek a szobrát tették tönkre. És semmi bajom Mága Zoltán "vitézségével". Ha hozzájuk is szeretne tartozni, az ő döntése. Sokkal több problémám van a háttérben megbújó huhógókkal, akik véleményformálónak kiáltják ki magukat, és saját elképzelésük szerint formálják a közvéleményt - szentesítve a rongálást és nyomást gyakorolva Mágára. Tőlük kell elhatárolódni, Dániel Péterrel pedig leülni beszélgetni, megérteni, miért tette és segíteni, hogy véleményét kultúráltabban fejezze ki. A Gójokat arra kérni, ne csak a jobboldal szempontjából tegyenek a nemzeti egységért. Mága Zoltán jogait pedig megvédeni, hiszen egy jogállamban, fene nagy demokráciában joga van akár vitéznek is lenni.