Románia lesz idén a magyarországi turisták legkeresettebb utazási célpontja – állítja a Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó csütörtöki számában, a Magyar Turizmus Zrt. egy friss felmérésére hivatkozva. „A rokoni kapcsolatok miatt látogatnak a legtöbben Romániába. Azonban a rokoni szálakkal nem rendelkező magyarországiak is egyre nagyobb számban jönnek Erdély, Székelyföld felfedezésére” – magyarázta a bukaresti lapnak Soós Júlia, a Magyar Turizmus Zrt. kolozsvári külképviseletének vezetője. Hozzátette: Erdély sikeréhez a diákoknak szóló, határon túli iskolakirándulásokat ösztönző kormányprogram is nagyban hozzájárult.
Románia a magyarok idei fő turisztikai célpontja - mandiner.hu
Tizenkilenc évesen jártam először Erdélyben azzal a céllal, hogy az ottani magyar testvéreinket ismerjük meg, és a "standard" látnivalókat megnézzük. Mindez egy felejthetetlen ifis kirándulás keretében történt. Én akkor "fertőződtem meg" a határon túli magyarok és az általuk lakott területek szeretetével.
Persze gyerekkoromban megvolt a kötelező csehszlovákiai bevásárlások, ausztriai mosógép, hűtő, videólejátszó beszerző körutak romantikája, de akkor a szüleim nem mondták, hogy a szomszédos országban ugyanolyan magyar emberek élnek mint mi.
Az emlékezetes ifis kirándulás óta sokszor jártam Erdélyben, sőt minden határos területen, ahol magyarok élnek. Most is, évente három-négy alkalommal utazom azzal a céllal, hogy az ott élőket meglátogassam. És többedmagammal törekszünk arra, hogy barátainkat, ismerőseinket vendégül láthassuk itthon.
Öröm volt olvasni a fenti cikket. Mintha a hírhedt "decemberöt" óta lassan gyógyulnának a sebek. Ehhez kellett a kettős állampolgárság, az iskolákat ösztönző kormányprogram, és rengeteg, a magyarokért tenni akaró ember áldozata. Valami elkezdődött. Persze ebben benne van az is, hogy kevés a pénzünk nyaralni menni, és Erdély olcsóbb mint a tengerpart. Természetesen előfordul, hogy a kopaszra nyírt luxusautós újgazdag bunkózik a szovátai Medve-tó pénztáránál, és az is megesik, hogy a vendéglátó kibabrál a naiv anyaországival. De ezzel együtt valami lassú változást látok. Közeledünk egymáshoz, mi magyarok.
Örömmel hallgattam azt a konfirmandust, aki nemrég járt a Székelyföldön osztálykiránduláson. Felemelő volt néhány hónappal ezelőtt kárpátaljai fiatalokkal közös képzést tartani. Pár éve hittanosokat vittünk felvidéki táborba nyaralni. Falut kutattunk Horvátországban, utána Belgrádban csatangoltunk, és büszkén olvastuk a Nándorfehérvári vár romjai között a magyar-szerb nyelvű táblán: "1456. július 22-én Belgrád védői, élükön Hunyadi Jánossal ezen a helyen arattak döntő győzelmet a török felett." A legnagyobb öröm pedig az, hogy egy erdélyi gyermekotthont támogathatunk.
Tovább erősíti az örömöt, hogy a magyarokat megkülönböztető szlovák állam, a mai napig kiskirályt játszó ukrán határőr és a magyar rendszámú autósokat szivató román rendőr mellett a környező népek többsége békében él a magyarokkal. Természetesen rengeteg kibeszéletlen sebünk van, de az ifjabb generációk már tudnak erről beszélni, és kevésbé ég a gyűlölet bennük, mint szüleikben.
Írhatnék rengeteg negatív dolgot a minket körülvevő népekről, szidhatnám Trianont, az elmúlt évtizedeket, sirathatnám Nagymagyarországot, de nem teszem. Inkább csak örülök, hogy valami lassan elindult, és formálja a mai ifjúságot, közel hozza magyart a magyarhoz. Mindezt egyszerűen, mindenféle irredenta allűr és politikai vonatkozás nélkül.
Kapcsolódó cikk: Jézus és a kettős állampolgárság
Hozzászólások