A május 25-i ülésen elhangzott az Ifjúság 2000 és az Ifjúság 2008 című felmérések ismertetése, melyek alapján kitűnik, hogy erős a fiatalok vallási érdeklődése. Ugyanakkor a fiatalabb generációk nem igazán tudják, hogyan működnek az egyházak Magyarországon. A Csillagpont 2011 kérdőíves felmérésből kiderül, hogy kevés a bizalom a lelkészek iránt. Az egyházat szerintük egy idős asszony szimbolizálja. A fiatalság arra vágyik, hogy aktívabb és dinamikusabb kapcsolat legyen a „nagyegyház” és a „kicsik, azaz a fiatalok” között – szögezte le Szontágh Szabolcs.
"Kicsi vagy te még ehhez!" Sokszor hallottam gyerekkoromban ezt a mondatot. Rossz érzés volt, hogy nem vettek komolyan. Azóta is indulatos leszek, ha valaki a korom, a kevés élettapasztalatom, hiányos ismereteim miatt lenéz, lekezel, nem vesz komolyan. Többször találkoztam ezzel a hozzáállással, amikor a fiatalok egyházon belüli szerepéről, helyéről volt szó. Most azonban (talán) valami változás elindult.
Néhány hete került fel az internetre az alábbi videó:
Kifejezetten új nyitás a fiatalok felé. A megszólító üzenet hatására több százan kitöltötték a honlapon található kérdőívet, amik összesítéséből kialakult fő témákról volt szó a Zsinati Ifjúsági Fórumon. Ezen a Fórumon a fiatalok a saját kérdéseikről beszélgethettek, dolgozhattak ki javaslatokat, amit aztán a Zsinat elé tártak (ahogy azt olvashatjuk a főhivatkozásban).
Öröm és kétkedés van bennem. Öröm, mert végre a fiatalok valóban meg lettek szólítva, valóban válaszoltak. A kétely pedig azzal kapcsolatban fogalmazódik meg bennem, hogy lesz-e ennek pozitív és hatékony folytatása? Vagy erre is csak azt mondják az "atyák", hogy ez mind szép és jó, köszönjük, de van nekünk jobb dolgunk is, mint ilyesmivel foglalkozni. Észreveszik-e felelős vezetőink, hogy a jövő egyháza nem bennük, nem a nyugdíjas egyházfenntartókban van, hanem azokban a fiatalokban, akik párbeszédben szeretnének lenni a lelkészekkel, egyházi vezetőkkel, akik várnak valamit az egyháztól? Ezzel nem leírom az idősebb generációkat, hanem arra a problémára utalok, hogy ha nem nyitunk (valódi nyitottsággal és nem amolyan felnőttes felülről beszéléssel) az ifjúság felé, akkor lehúzhatjuk a rolót. És ebben nem csupán kicsiny egyházunk féltése, hanem az evangélium hirdetésének féltése is benne van. Erre tettük fel az életünket, mégsem végezzük jól a dolgunkat, ha kihagyjuk belőle a fiatalabb generációkat. Írom ezt úgy, hogy én is ezzel küzdök, és fiatalként nekem is vannak kérdéseim, elvárásaim az egyházammal szemben.
Bízom benne, hogy hamarosan elengedjük azt a víziónkat, hogy a fiatalokat tárt karokkal várjuk, de valójában egy számukra érthetetlen és élhetetlen hagyományba akarjuk belekényszeríteni. Várom, hogy a hagyományt újraértelmezzük (hiszen mi az Ige fényében újraértelmezők vagyunk - semper reformanda), és az újraértelmezett hagyomány segítségével eljuttatjuk az evangélium hamisítatlan üzenetét azokhoz, akikhez most még nem sikerül.
Hozzászólások