Gyurcsány Ferenc három napra a miskolci Avas-lakótelepre költözött, mi az utolsón végigkísértük őt. Volt sajtóreggeli, webkettő és szocreál, megoszló vélemények a vizitről, valamint lakossági fórum az egykori pártházban. ... Úgy viszont már mindjárt izgalmasabb lesz a szituáció, ha az egykori szocielnök beköltözik arra a lakótelepre, amely finoman sem szólva a legideálisabb háttérmolinó nyugatos, polgári vízióihoz. Ez már kameravégre való jelenség, úgyhogy mi is végigkísértük Gyurcsány Ferencet a borsodi megyeszékhelyen tett háromnapos vizitjének utolsó állomásán.
Szóval, az történt, hogy Gyurcsány Ferenc, egy régebbi ciklus miniszterelnöke és egy újabb párt elnöke, mint a magyar politika David Attenborough-ja, fogta magát, pár társát, és alámerült a vidéki nagyváros paneldzsungelébe, hogy ott közvetlenül tanulmányozza a helyi lakosokat, úgy hogy közben rengeteg kép, film készüljön róluk. Az expedíció sikerrel járt, Ferencék állva maradtak, köszönhetően a gondosan megválogatott, megszerkesztett helyzeteknek.
Ez így nagyon nem jó, mivel azt jelenti, hogy épp ráérő politikusok költözhetnek be a környékünkre ezentúl - sajnos a példa ragadós, gondolom az említett DK elnök is belelendült a dologba (úgy szokta) és barátai, ellenfelei is elkezdhetik az állampolgárlátogatásokat. Retteghetek én is, hogy legközelebb a kisboltba beugorva kell négy teleobjektív között parizert vásárolnom egy épp parkolópályán lévő volt miniszterelnök, vagy valamelyik politikustársa társaságában. Máshogy kellene, fordítsunk a dolgon, válasszon a polgár, kire, mikor és hogyan van szüksége...
Lenne egy katalógus, szép színes, fényképes, pontos paraméterekkel minden önkormányzatnál, pár lépésre az Alaptörvény Asztalától, innen kiválaszthatnánk, mely politikus is illlik leginkább az elgondolásunkhoz, élethelyzetünkhöz. Választhatnánk párttagság, vérmérséklet alapján, hívhatnánk szívünknek kedves vagy unszimpatikus politikust. Előre végiggondolnánk, kinek mi az erőssége, gyengesége, mit tud igazán, mi a végzettsége - aztán illesztenénk hozzá a helyzethez amiben mi vagyunk, amibe be akarjuk vonni őket.
Lehetne rendelni politikust pályázatírásra, amikor harmadszor kell átdolgozni az amúgy is megkésve kiírt anyagot, mert valami nem tetszik a rendszernek, meg persze nem passzolnak a kódok, amiket megadnak azzal, amit követelnek. Üljön ott mellettünk a politikus is, a határidő előtti éjszaka, nézze át ő huszonötször, jó lesz-e a kötözködő bírálóknak. Arra mindenképpen megfelelő lesz, hogy fogja a papírkötegeket.
Lehetne kölcsönözni politikust hosszabb, komolyabb betegeskedés mellé, járja velünk végig a rendelőket, osztályokat, üljön velünk a várókban, beszéljen ő is a leterhelt, elfáradt orvosokkal, döbbenjen rá a várólisták reménytelen hosszúságára. Ha pedig be kell feküdni a kórházba, kapja meg a mellettünk lévő ágyat ő, legyen teljes az élmény.
Rendelhetnének politikust a pályakezdők is. Több szem több munkahelyet lát meg, több kéz több életrajzot tud elküldeni. Együtt ironizálnának azokon a fogalmakon, hogy "kilépés a nagybetűs életbe", "átképzés", "túlképzett", "diplomás munkanélküli". És hangosan ki kellene mondania a Magyarországon kapható bért és a nyugati alternativáját, forintban persze, legyen bármilyen is az árfolyam. Feladatot lehetne adni, például tervezze meg, hogy lehet a fiatal kezdőnek önálló lakás, családindító viszonylagos stabilitása, létbiztonsága.
Lehetne rendelni politikust gyermekével otthon lévő anyuka mellé asszisztensnek, esetleg a munkába való visszatérés módjait találhatná ki, amellett, hogy felkutatná a legolcsóbb pelenkát és bébiételt a városban.
Politikust lehetne beküldeni helyettünk a multicéghez dolgozni, amikor beteg a gyerek, és muszáj otthon maradnunk, beszéljen ő a zsaroló főnökökkel.
Lehetne "Hóvége turnékat" szervezni képviselőknek, nyugdíjhozó postást váró napokat, aztán a nyugdíj egy részét el is lehet küldeni a honatyával azonnal a megszorult gyermekünknek, nem tudom, tudják-e, hogy ez egy magyar sajátosság.
Lehetne kölcsönözni politikust szociális munkások, családgondozók mellé, kiszállni velük nehézsorsú családokhoz, aztán kitalálni együtt, hogy lehet a pénztelenség és a szigorú jogszabályok feszültségében helyesen cselekedni. Szóvivőket lehetne külön kérni magyarázkodáshoz, jogászokat pereskedéshez, közgazdász végzettségűeket a családi költségvetés megalkotásához.
Egy szabály van csupán. Mi válasszunk, ne ők, mi diktáljunk, ne ők.
Én, személy szerint vasárnapokra hívnék politkust, mindig másikat, üljenek be az istentiszteletre. Azokat hívnám, akik szerint politikai propaganda folyik nálunk, ítéljék meg, lássák a saját szemükkel, mennyire nem így van. Hívnám azokat, akik szerint az egyház nem politizálhat, segítsenek már nekem, hogyan lehet úgy beszélni az életről, hogy nem érintek társadalmi kérdéseket, kortárs problémákat. Hívnám azokat, akik szerint fölösleges dolog az egyházi élet, hogy meglássák, milyen társadalmi szevező erő tud lenni ott is, ahova csak expedíciót szerveznek a politikusok, kampányidőszakban. Kálvin János, Martin Luther King, Böjte Csaba írásaiból adnék nekik ajándékba, azoknak főleg, akik játszótérnek, vagy szabadidőklubnak tekintik a gyülekezetet. Lennének gondolataim. Ha lehetne kölcsönözni politikusokat, ha lehetne válogatni. De persze nem lehet.
P.s.: Gyurcsány Ferenc pedig sajnos még mindig nem jött rá arra, hogy hol kell abbahagyni. Kevés ilyen demagóg és képmutató politikai performansz volt az országban, remélem nem lesz folytatása, és nem kapnak rá a többi pártnál sem. Minden tiszteletem az avasiaké.
Hozzászólások