Egyházi óvodák esetében újdonság, hogy az intézmény konkrétan felvételi eljárás keretében vizsgálhatja, hogy a gyermek elkötelezett-e az adott vallás iránt.
-Jöjjön be! Neve?
-Sabóóó Tomi.
-Életkor?
Csend. A kisfiú anyukájára néz. - Három múlt két hónapja - szólal meg mosolyogva az édesanya.
-Jó. Látom papírokból, bili már működik, pszichológus szerint rendben van, kellően érett, már csak a hitvalló életét kell vizsgálnunk, ugye Tiszteletes úr - bólint az Óvónéni a mellette ülő fekete öltönyös, szemüveges emberre. - Tehát, Tomika, ugye jársz templomba. Milyen felekezetű vagy?
Tomi zavarba jön, kicsit jobban szorítja magához a vele lévő színes, plüss dinoszauruszt, egy kicsit közelebb lép az anyukájához. Édesanyja lehajol hozzá, a fülébe súg valamit. Erre elmosolyodik, kihúzza magát, de azért csendesen mondja. -A csijjagosba!
-Anyuka, legyenszíves, most nem magára vagyunk kíváncsiak! Hogy köszönünk ott egymásnak, Tomi?
-Sija?
-Nem, nem. Na mindegy. Még egy gyakorlati feladat - mutat Óvónéni a lila kisasztalra maga mellé. Az asztalon három egyforma játékmaci van. Az egyik mellére egy Shíva-szobor, a másodikra egy feszület, a harmadikra egy kálvincsillag van varrva. - Tomi, melyik mackó bír ugyanazzal a hitvallással, mint te? Válaszd ki, kinek az istentiszteletére mennél el?
Tomi zavartan pislog, kicsit behúzza a nyakát, majd anyukájára sandít. Anyukája bólint, mire a kisfiú elengedi a kezét, odasétál a lila asztalhoz majd a feszületest magához veszi (látszik, ennek kicsit lekonyul a jobb füle).
Óvónéni csóválja a fejét, gondterhelt az arca. - Anyuka, ez nem megy, próbálják meg jövőre, de vigyázzon, a négyéveseknek már többet kell tudni. Viszlát!
Talán valahogy így lehetne vizsgálni, hogy egy hároméves ovis "felvételiző" mennyire elkötelezett a vallásához. Nem is értem, kinek a fejéből pattanhatott ki ez az ötlet? Ő maga a járókában enciklikákat olvasott már? Institúcióból idézve árulta be a szomszéd gyereket, mert szétrúgta a homokvárát? Itt valami nagyon nincs rendben.
Maradjunk egy háromévesnél. Egyvalamihez van elkötelezve, az pedig a családja (ott is főleg az édesanyja). Még csak a nemzetéhez sem kötődik tudatosan, még töri a nyelvet, de hat a gondolkodására annak rendszere, ahogy a népdalok, mondókák is, amiket - reménység szerint - hall és énekel otthon. Politikai nézete nincs, a gazdasági világválságról sincs véleménye, legfeljebb annyi, hogyha éhes, enni akar, ha meg szomjas, inni, és szereti nyugodtnak látni aput és anyut. És Isten, vele hogy áll? Ennyi idősen minden a szüleihez köti ezen a téren, a Bibliai történetek mesék, de a mese neki még egyenlő a valósággal. A templom pedig egy nagy csúcsos ház, ahova sokan vagy kevesen mennek, hogy egy fekete fürdőköpenyes embert hallgassanak, túl hosszú ideig, ő meg nem szólalhat meg, de aludnia sem szabad. Jó esetben kimegy egy másik terembe, ahol játszhat, rajzolhat a többi gyerekkel, és csodálkozhat azon, hogy fért be annyi állat annak a szakállas régi bácsinak a hajójába. De hogy elkötelezett legyen egy valláshoz? Egy kisgyerek? Mégis, hogyan?
Nagyon remélem, hogy ez csak egy elírás, hogy kimaradt egy szó. Hogy a szülők vallási elköteleződésére kérdezhetnek rá az egyházi óvódákban. Azzal nincs is semmi baj, felekezeti intézmények, joguk van tudni (aztán kellő rendezettséggel kezelni az adatokat, persze). Mert a szülő elköteleződése számít, nagyon is, a következő tíz évben is, amíg eljut a konfirmációhoz vagy bérmáláshoz. Ahol persze fogjuk a fejünket, halljuk a huhogást, hogy "ez az internetező, tévéregyógyult, buta, mai fiatalság, nem is érdekli" - pedig a baj ott van, hogy nincs megfelelő háttér. Hogy nem jönnek el vele templomba, hogy apa is csak fintorog, ha a gyülekezetről van szó, anya meg csak legyint, talán a nagyszülők, ők még drukkolnak. Én a konfirmációkor is megvizsgálnám a család elköteleződését. De ez már egy másik történet, hosszú lenne itt kifejeteni, talán majd egy másik alkalommal...
Maradjunk szegény egyházi oviba készülő kisgyerekeknél, akiknek Kálvin-Ken és Terézanya-Barbi, esetleg kehely jelzéssel ellátott dömper kell a játékhoz, hogy rendben legyenek felekezetileg, a jogalkotók szerint. Már ha nem csap valaki a fejéhez, és javítja ki a dolgot, vagy megtalálja a Közlöny Kiadó padlóján az elveszett szavakat.
Addig is kedves olvasó, egy játék. Egy kisgyerek eléd lép, és ezt mondja neked: "Hájom éves vadok. Elkötejezett magyar jeffojmátus." Mit gondolnál róla? Mit mondanál neki? De komolyan...
Hozzászólások