Állami gondozott gyerekek rappelnek Závada Péter (Akkezdet Phiai) segítségével csínytevésekről, a videoklip a Quarton látható először.
A pécsi Faág Baráti Kör Egyesület állami gondozott és hátrányos anyagi helyzetű iskolásokkal készített egy rapszámot, melyben közreműködött Závada Péter, az Akkezdet Phiai rappere, a zenét pedig szintén az Akkezdettel gyakran dolgozó Kunert Péter szerezte. Most elkészült a klip is, melyben a gyerekek csínytevéseikről háryjánoskodnak, rapperektől ellesett, esetükben mégis cukinak ható gesztusokkal.
Nincs rossz gyerek. Pont.
Nincs rossz gyerek, csak nevelni képtelen szülő, tehetségtelen pedagógus, türelmetlen felnőtt, elromlott világ. Nincs rossz gyerek, csak rosszul szeretett gyerek van, agresszivitás, elrabolt gyermekkor van, szegénység vagy túlságosan nagy jólét. Nincs rossz gyerek, csak elrontott kísérletek a figyelem felkeltésére, bántásokból építkező segélykiáltások, a hiány megmutatása kifelé. Nincs rossz gyerek, csak sérült vagy meg nem értett vagy félreértett vagy unatkozó gyerek van.
Vannak például a csínytevések. Azok mindenhol vannak. Mondhatjuk nyugodtan, hogy közös nevező - vérmérséklettől, társaságtól függően. Olyan tettek, amikért letolás jár, esetleg, ha kitudódik, büntetés, de azért nem komoly annyira a dolog, nem sérül meg senki, nem aláznak meg senkit, nem lesz komoly anyagi kár. Csínyek, amiket évtizedek múltán, fejünket fogva mesélünk felnőttként egy pohár bor mellett - "Emlékszel, Karesz, amikor becsöngettünk mindenkihez a házban, aztán röhögve futottál? Engem láttak meg, de én néztem bután, mintha nem érteném, mi a baj!" Én is beszállhattam volna a dalba jó pár sorral. De ki nem?
Nincs különbség - ez jutott eszembe a Faág Baráti Kör Egyesület klipjét hallgatva. Bár itt állami gondozott és hátrányos helyzetű lányok és fiúk mesélnek rímekben, de bárki odaállhatna. Segítőjük, Závada Péter, egy író fia, én, a zalai panelból, de egy lelkész gyereke is, valaki egy Rózsadombi villából vagy valamelyik szegényekkel telelévő falu egyik düledező házából.
A közös nevező megvan, és mielőtt a témaválasztást kritizálnánk, észrevesszük, mi is történik a szemünk előtt? Ezek a gyerekek alkotnak. Összeállnak, közösen ötletelnek, mesélnek az élményeikről, azt formállják, költészetté teszik, rímekbe öntik. Aztán jön a felvétel, a forgatás. Ugyanaz a kreatív energia, ami a csínytetteken keresztül rosszul becsatornázva tör elő, itt valódi medret kap. Valami formálódik, valami készül, közösen egy jó ügyért. Egy jótékonysági koncert felhívásaként fog továbbpörögni. Van célja és értelme.
Értjük, mi történik? Nehéz sorsú gyerekek eszközöket kapnak arra, hogy kifejezzék magukat, közösen alkossanak, és sikerül. Mert nem csak a csíny a közös a gyerekekben, hanem a lehetőség, ami mindegyikben benn van. Csak van, akinek kevesebb jut a megvalósításra, mert több hátrányt kap a világtól, a társadalomtól. Nem szabadna ennek így lennie.
Hozzászólások