Dél-Korea a világ országai közül elsőként érte el a teljes, száz százalékos szélessávú mobilnetes lefedettséget. Sőt, az adat ezt meg is haladta, száz lakosra 100,6 ilyen előfizetés jut. ... A lista végén Mexikó, Törökország és Magyarország szerénykedik, 7,7, 8,9, illetve 12,9 százalékos lefedettséggel. A 34 OECD-ország átlaga 54,3 százalék.
Elég sokszor kérnek tanácsot tőlem számítógéppel kapcsolatos ügyekben, nem is vagyok elveszett a dologban, gyakorlottan szántom az internet különböző részeit is. De nem volt ez mindig így. Elég későn tudtam megvenni az első saját számítógépemet, sőt nem is vettem, kaptam egy régi, jól bevált masinát - segédlelkész voltam már akkor. Rá egy évre az első használt asztali gép, öt éve az első laptop (ami irodai gépként most is működik), majd némi gyüjtögetés után az, amin ezt a bejegyzést írom. És közben egyre jobban az enyém lett ez a világ, egyre ottonosabb, formálhatóbb lett. Egyszóval, én nem így nőttem fel, de nem maradtam le semmiről, sőt, máig élvezem a felfedezés folyamatát, ahogy még több minden válik kontrollálhatóvá.
Miért ez a személyes kitérő? Mert eszembe jutott az, amikor úgy tizenhárom éve az első e-mailcímemet megcsináltam - némi segítséggel - az egyetem számítógéptermében egy nagy fehér monitor előtt. Most pedig a telefonom kezelek párhuzamosan három postafiókot. Őrület, mennyit változott a világ. Őrület, hogy én bírtam ezt az egészet követni. Ahogyan lefedte az életet a virtuális tér egyre jobban.
Még egy emlék, még egy kontraszt. A "betárcsázós" internet sípoló, kattogó hangja, hogy tegyék le a másik telefont, mert megnézném a leveleimet. Dél-Koreában ma pedig száz százalékos a mobilhálozat által nyújtott lefedettség. Régen zsinórhoz kötött lassú adatvánszorgás, most mindenhol elérhető gyors információ-hömpölygés.
Ügyesek a koreaiak, ez hatalmas szabadságot ajándékoz. Talán furcsa, hogy szabadságot írok, hiszen elég sokszor a függés, a rabság kerül elő, ha a viághálóra gondolunk. Játék-függő fiatalok, közösségi oldalakat bezárni képtelen emberek, komment és fórum kinyilatkoztatók, túlzásokba eső, minden érdektelen életeseményt kiposztoló bloggerek és mikrobloggerek. Igen, ez valóság, a rendszer beszippanthat, megkötözhet, legyűrhet. Én most mégis a másik oldaláról beszélnék. Hiszen ez csak egy eszköz, amit lehet jól és rosszul használni.
Emlékszem arra is, jó huszonöt éve hogyan kommunikáltunk Németországba szakadt nagybátyámmal. Nagymamámat szokta hívni, akinek akkor még nem volt telefonja, viszont az alsó szomszédnak igen. Jött a hívás, szomszéd megütögette a csövet, papucs és pulóver fel, rohanás... Most pedig képes vagyok úgy beszélni a gépemről a messzire élő rokonnal, baráttal, hogy látom is, Skype-on, G-talkon. Hatalmas szabadságot ad, óriási ajándék ez is, ha jól használjuk. Nem szörny ez, amitől félni kell, hanem egy eszköz, amit használni lehet. És lassan muszáj, mert megkerülhetetlen. Mert az elektronikus levelezés gyorsabb, ésszerűbb, praktikusabb, mint a borítékba zárt papír (plusz magyar posta). Mert a jegyzetelő programba írt cikkem, prédikációm autómatikusan szinkronizál egy távoli szerverrel, és bárhol, mármelyik gépen elérhetem. Mert a kirándulás képeinek megnézegetéséhez nem kell egy külön délutánt szervezni.
Természetesen a másik oldallal is tisztában vagyok, az én életemből nem veszett el, mert nem kell elvesznie. Hogy egy fényképalbumot kézben fogva sokkal nagyobb élmény megosztani, mint végigpörgetni egy számítógépes mappa képeit. Hogy ha a papírra írt sorok akkor is működnek, ha nincs áram, vagy ha kifogy a nyomtató patronja. Tudom, nem vagyok az internet apostola, nem is kell azzá lennem. Mert csak egy eszköz. De jó eszköz, ha jól használjuk.
Ezért irigylem a koreaiakat, százszázalékos ország lettek lefedettségben, a szabad tér adott. Hogy az tartalom minősége, amit letöltenek, feltöltenek, megosztanak hány százalékos minőségű, azt nem tudom, félek jóval kisebb, de hát ez van, ez mindig így volt - papírra sem csak lexikont nyomtatnak, pornómagazint is, még sem égetjük el az összes papírt. De ez nem az internet hibája, bűne, hanem az emberé. Aki a lefedettséget a maga képéhez igazítva használja.
Addig is éljünk jól a mi 12,9 százalékos lefedettségünkkel, meg a többi antennás, zsinóros százalékokkal. Hogy a lefedettség ne valóság ellen nyújtott fedezék legyen, hanem felfedezése újabb csatornáknak, a megfelelő tartalom számára.
Hozzászólások