Jóllehet azt hinnék, hogy Szörényi Leventét és Alföldi Róbertet a korkülönbségen túlmenően világnézeti, értékrendbeli, ízlésbeli, kifejezés-eszközbeli, tehát szinte minden elválasztja egymástól, mégis azt kell mondanom, hogy van egy valami, talán a legfontosabb, ami összeköt bennünket: a művész felelőssége kortársai és az eljövendő nemzedékek iránt. Számomra is mértékadó rendezéseidet láttam a Nemzeti Színházban, amelyek arról győztek meg, hogy Magad is érzed művészi küldetésed súlyát. Amikor felkértünk - szerzőtársammal egyetértésben - két eddigi legfontosabb és legsikeresebb művünk, az István. a király és a Kőműves Kelemen jubileumi előadásainak megrendezésére, ezek a tapasztalatok vezéreltek.
Szörényi Levente elismerő levelet írt Alföldi Róbertnek - HetiVálasz.hu
GMH. Az interneten elterjedt rövidítés ennyit jelent: Gives me hope. Talán így fordíthatnánk: van remény. Ez jutott eszembe, miközben Szörényi Levente levelét olvastam. Hogy végre valaki, aki árkokat akar átlépni és ezzel kiállni a nyílvánosság elé. Tényleg jó elolvasni az egész levelet.
Egy olyan néphez tartozom, ahol minden emberre jut két szekértábor, ahova tartozhat, ahol a közös nevező a matematikán kívül szinte ismeretlen fogalom. Van, hogy önzésből, anyagi érdekből, van, hogy sértettségből, esetleg valós rossz tapasztalatokból, de képtelenek vagyunk meghaladni - egy jó cél/ a túlélés / a továbblépés érdekében, azt ami elválaszt. Nem parttalan oldódásról beszélek, nem a gondolkodásbéli, kultúrális különbségek feladásáról. Amiről beszélek, az csak erősíti mindezt, egyszersmind a közös próbában elégeti, ami csak felesleges kellék.
Szörényi Levente minta, az élet többi területé felé is, annak a országnak, ahol nagyon sokan pártállásnak megfelelően töltik fel a könyvespolcaikat és olvasmányaik alapján választanak pártot. Egy minta, de jó lenne, ha máshol is írodnának hasonló levelek. Hogy mire gondolok? Mutatok két példát (Szörényi Levente levelét felhasználva - remélem nem sértődik meg).
"...Kedves képviselőtársam, jóllehet azt hinnék, hogy Minket szinte minden elválaszt egymástól (a pártálláson túlmenően világnézeti, értékrendbeli, történelemszemléleti különbözőségek is, gazdasági modellekkel kapcsolatos eltérésék), mégis azt kell mondanom, hogy van egy valami, talán a legfontosabb, ami összeköt bennünket: a politikus felelőssége a népe, az őt megválasztók iránt. Elismerésre méltó, összeszedett, építő jogszabálytervezeteidet olvastam többször a paramentben (a frakciófegyelem megakadályozta a támogatást, igaz, de ami jó, az jó), felszólalásaid is arról győztek meg, hogy Magad is érzed államférfiúi küldetésed súlyát, meg tudod haladni az ideológiai különbségeken azért, hogy Magyarország előrébb jusson. Amikor felkértünk - párttársammal egyetértésben - hogy a levelemben említett ügyben mellénk állj, ezek a tapasztalatok vezéreltek. Tudjuk, képesek vagyunk felülírni a meglévő reflexeket, különösen most, amikor a válság mindenkit egyre nehezebb helyzetbe hoz, képesek vagyunk politikustársainknak is példát adni, hogy lehet egy fontos ügy érdekében túllépni mindazon, ami csak megnehezíti azt, amiért mi képviselőnek nevezzük magunkat..."
"...Kedves szolgatársam, lelkipásztor testvérem, bár sok minden elválaszt minket egymástól, mégis mindketten a református egyháznak vagyunk nemcsak tagjai, de felszentelt lelkipásztorai is. Más kegyességi irányzathoz tartozunk, voltak a misszió módszereivel kapcsolatos vitáink, egyházi énekléssel kapcsolatos összezörrenéseink, másra szavaztunk a püspökválasztáskor és igen, egy egyházmegyei csendesnapi beszélgetésen kiderült, mást gondolunk a teremtésről, az evolúcióról, mégis azt kell mondanom, hogy van egy, a legfontosabb, ami összeköt bennünket: a Szentháromság Egy Igaz Isten, az az Atya, aki mindkettőnk alkotója és gondviselője, az a Jézus Krisztus, akit mindkettőnket megváltott, megszabadított és az a Szentlélek, aki alkalmassá tesz minket, hogy hirdessük az Igét. Bár sok különbség van kettőnk vezetői módszereiben, mégis el kell ismernem azokat a gyümölcsöket, amiket a szolgálatod hozott. Becsületességed, elszántságod és hited arról győztek meg, hogy Magad is érzed küldetésed súlyát. Remélem csatlakozol hozzám a közös gondolkodásban, hogy akár egymástól is tanulva, de mindenképpen egymást erősítve, egymásért imádkozva tudjuk együtt elérni az embereket - ha már egy városban szolgálunk. Az, hogy nem osztjuk meg egymással az elképzeléseinket, a gondolatainkat, eddig is megrabolt bennünket, hát még gyülekezeteink ki nem mondott szembenállása. Ezen változtatnunk kell, közösen, hisz fontosabb a cél... "
Így is lehet. Így kellene. Szörényi Levente, Alföldi Róbert, GMH.
Hozzászólások