Szeretik a nők és a férfiak, az idősek és a fiatalok, és még a republikánus szavazók nagy részének is jó a véleménye róla. Bill Clinton népszerűbb, mint húsz évvel ezelőtti első elnökjelölése óta bármikor. ... A konvención elmondott beszéde után is politikai elemzők hada próbálta megfejteni, mi Clinton titka. A következtetések egyik visszatérő eleme volt, hogy a volt elnök mindenekelőtt okosnak tekinti a hallgatóságát, és ennek megfelelően szólal meg. Az ellenfelet pedig úgy tudja megsemmisíteni, hogy közben nem megy bele személyeskedésekbe. Borotvapengével támad, nem fejszével - ahogy a Reuters egyik elemzése fogalmazott.
Obama farvizén úszna vissza a Fehér Házba Bill Clinton - Origo
Tegnap reggel Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője a köztelevízióban a választási feliratkozásról beszélt, és többek között ezt mondta: „A regisztráció, azaz a feliratkozás egy új intézmény lesz a magyar választójogi eljárásban, és ami a legfontosabb, hogy jóval egyszerűbb lesz a jövőben majd szavazni akár az országgyűlési, akár az önkormányzati választásokon.″ ... A feliratkozást – nem túl meggyőzően, de – lehet indokolni tudatosabb választói magatartással, a kampányindulatok hűtésével, miegyébbel, de éppen az egyszerűséggel? Ez a hazugság minősített esete: pofátlan hazugság.
Jóval egyszerűbb lesz szavazni – Ilyen ország pedig nincs CCCXLVIII. - Mandiner
Tisztelni azokat, akikhez beszélek - az egyik legfontosabb alapelv kellene hogy legyen, nekünk, akik kiállunk emberek elé, tanítunk, magyarázunk, üzenetet adunk át. Nem hülyéknek, nem birkáknak nézni őket, nem leuralni őket, nem morzsákat dobálni, mert párbeszédre kész, a szónokkal (pap, politikus, szóvivő, tanár stb.) együtt gondolkodó lények, akik megérdemlik, hogy így is nézzünk rájuk. Mert ott vannak, hogy hallgassanak, készek erre, sőt, sokszor bölcsebbek, okosabbak, mint mi.
Evidencia kellene hogy legyen ez, de persze nem az. Hányszor vagyunk hallgatóként ostobának nézve, hányszor vagyunk kiejtve a méltányos közlés köréből? Nézzünk a politikára. A diktatúra ugye nem számít, de '89 óta mikor kaptunk valós, tiszta beszédet? Mint egy falat kenyér, úgy hiányzik az a vezető, aki nem port hint csillámport fúj ventillátorral a nép szemébe.
Úgy tűnik nem csak itt, Európa szívcsakr szívében vannak ilyen jellegű ritmushibák. A nyikorgó szuperhatalom, az Egyesül Államok egyszerű állampolgára is egyre jobban érzi a válságos idők huzatos szelét. És visszaemlékszik Clintonra, a kétszer megválasztott demokrata elnökre, de már nem Lewinsky-botrány jut eszébe, hanem, hogy mennyivel nagyobb nyugalom volt akkoriban. Jobban élt, mint ezekben az években, a gazdaság működött, nem volt hosszan tartó, már értelmetlennek tűnő háború idegen földeken. Mennyivel jobb is volt 9/11, a Katrina hurrikán, a Lehman Brothers csődje előtt. A kép pedig a szimpatikusan mosolygó ex-elnökben realizálódik: vele volt jobb, "ez az ember még a nyelvünkön is értett".
A nosztalgián túl ez a beszéd az, ami megfogta újra az embereket. Fontos félmondatot találunk az idézett cikkben: "okosnak tekinti a hallgatóságát, ennek megfelelően szólal meg". Na ezt nem kapták meg, pedig volt azóta hideg és meleg, jobb és bal, George W. és Barack. De a hitelesség, a jelszavakon túli valóság nem került elő. Persze kampány van, Clinton sem az Occupy mozgalom vagy a Wikileaks embere, hanem aranyat érő kampánybomba a demokraták számára. És mégis hatalmas változás, ha egy politikus emberszámba veszi a választókat és úgy szólítja meg őket - akkor is, ha csak valósnak tűnő illúzió.
Mondom ezt én is sóhajok között. Ezt várnám itthon már évek óta (mióta politikailag aktív gondolkodó ember vagyok, túl a bohó ifjonti évek idealista összképe utáni kiégésen felébredésen). De nem kapom meg. Kapok makogást, kapok félrebeszélést, megkésett, álszent és trágár titkos bevallást a semmittevés után, kapok háborús retorikát, szavak nélküli izombemutatót, kapok ideológiai maszlagot leharcolt fogalmakkal, kapok turulszárnyas üres hőbörgést, kapok se-ide-se-oda-nem-tartozást hirdető bizsu középutat. Iszonyatosan fárasztó, egyre több embernek, elég csak ránézni a felmérésekre, stabilan 50 százalék felett a pártot választani nem tudók száma.
Gyönyörű példa Selmeczi Gabriella választási regisztrációval kapcsolatos megnyilatkozása. Alapvetően van bajom ezzel az egésszel, de ez most nem ennek a posztnak a tárgya. A lényeg, hogy a szóvivő asszony kimondja, hogy egyszerűsödik a választás! Nem, köszönöm, tévé kikapcsolva, ezt már mégsem kellene. Augusztusi levél jön, válaszolni kell (augusztus, sokan sokfelé nyaralnak, hahó!), papírkitöltés, postára menetel: első forduló. Szeptemberben kezdődik a második (!) regisztráció, vagy a regisztráció konfirmációja, vagy mi, azaz besétálni a jegyzőhöz, bárhol legyen is (nyitva jó esetben 8-tól 4-ig, parkolás, hivatalnokmosolygás stb.): második forduló. Jön a regisztráció konfimációjának konfirmációja, maga a szavazás, a szokásos x (már ha elmegyek; fordítva ez nem lehet, ha az előzőeket kihagytam, ide nem jutok): harmadik forduló. Miért is egyszerűbb? Eddig sem adtam ajánlószelvényt, nem találkoztam kopogtatócédulát vevő dealerrel, csak két tavaszi séta volt, két x, közel a lakhelyemhez.
Tiszta beszédet kérünk, a gazdaságról, a jelen állapotokról, a korrupcióról, hogy meddig jutottunk, hogy miért kellenek a megszavazott törvények, a megszorítások, a kiengedések stb. Olyan nagy kérés ez? Tudom, igen. Tömeg és demokrácia. Ez van. Még egy ideig biztos.
Tisztelni azokat, akikhez beszélek - írtam az elején. Ha a politikai elitet megváltoztatni nem is tudom, a saját házam táján söpörhetek, megígérem. Ezután is komolyan veszem a szószékről, az tantermi asztaltól ezt az alapelvet. Hogy akik hallgatnak, megérdemlik a tőlem telhető legjobbat és azt, hogy partnernek vegyem őket. És nem vagyok egyedül, még ha az egyházban is tudnánk fejődni ezen a téren, be kell vallanunk.
Milyen jó lenne pedig, ha a tiszta, egyenes beszéd terén nem Bill Clinton lenne a példa, hanem a református lelkész, presbiter, tanító! Van tehát dolgunk.
Hozzászólások