A Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinata a 2011-es balatonszárszói tematikus ülése után létrehozott egy testületet, amelynek feladata, hogy „az egész református közösséget bevonva, leírja a reformátusság jelenlegi helyzetét, és megfogalmazza azokat a lehetséges irányokat, utakat, amelyen haladva az egyház hiteles tanúságtétele mind több emberhez elérhet".
Az Egyházi Jövőkép Bizottság ennek megfelelően cselekvési tervet készít a Zsinat számára annak novemberi ülésére. A bizottság tagjai elkerülhetetlennek tartják, hogy „az egyház a maga jövőjéről párbeszéd formájában fogalmazza meg látását", ezért a stratégia megfogalmazásába a gyülekezeteket és az egyházi intézményeket is be szeretnék vonni. Érintés címmel tájékoztató-segítő anyagot készítettek, melyet már eljuttattak a gyülekezetekhez és intézményekhez (és amely már az interneten is elérhető, lapozható formátumban).
Az Egyházat nem féltem a jövőtől, nincs semmi félnivalónk. Az Egyház, Krisztus teste maga a jelenben megvalósuló jövő. Mondom ezt, mert fülemben cseng teológiai professzoromnak, Szűcs Ferencnek a mondata: "Mi nem a jövőt, hanem az Eljövendőt várjuk!" Félnivalóm az egyetemes Egyházzal kapcsolatban nincsen, jöjjön bármi az elkövetkező pillanatban vagy években, bármennyi is legyen még kimérve az emebriségnek.
Hogy Isten népén belül a saját szegletemmel, a magyar reformátussággal mi lesz, az már más kérdés. Válságban vagyunk, rengeteg megoldatlan problémával küzdünk, egyre kevesebben hallják meg a hangunkat, ráadásul már a fel-fel mutatott tömegek is a múlt ködébe vesznek. Vagyis hát a múlt az pont, hogy nem ködös. A jelen az, a jövő méginkább, való igaz, a múltunk világos, de hát nem jelent megoldást a múltba való révedezés. Levéltárakat rendezni jók vagyunk, hithőseink emlékműveit tisztán tartjuk (még), de képesek vagyunk a jövőre? Jövőképesek vagyunk-e?
Ahogy szerzőtársamnak, úgy nekem sem túl bizalomgerjesztő a bizottságosdi, nyugodtan mondhatjuk, hogy a bizottság szó szinonimája és egyben rövidítése annak, hogy "látjuk a problémát, de legalább is úgy teszünk, mintha, foglalkozunk vele, de legalább is úgy teszünk, mintha, bár közel sem jutunk a megoldáshoz". Az Egyházi Jövőkép Bizottság úgy tűnik, kivétel. Több ok miatt.
Először is, belátható időn belül létrehoztak valami kézzelfogható dolgot, mindenki számára elérhető az "Érintés" füzet.
Másodszor, nem lett rövidre zárva a történet. Nem közhelyeket olvasok, sőt mégcsak megoldást sem, hanem valaminek a kezdetét. Párbeszédbe fejlődik a munka, ez mindenképpen reménykeltő.
A továbbvezetés pedig a szó legjobb értelmében református. Megkérdezni a gyülekezeteket, az egyháztagokat, együtt az ige köré ülni, elgondolkodni, aztán utána jöhetnek a javaslatok, a további lépések. Tetszik, benne van az, ami miatt szeretek református lenni. Ráadásul a különböző kegyetle kegyességi irányzatok is megtalálhatják a közös nevezőt.
A labda tehát tovább pattant, hozzánk, már ha vesszük az időt, energiát és a füzet átal felvetetett találkozókat megcsináljuk. A saját gyülekezeti kis zsinatainkat, lokális kérdésekre koncentrálva, egyetemes válaszokat keresve. Csak így lehet ezt, nem a népszámlálás számai, tizedesvesszői és százalékjelei tudnak megszólalni, nem azok, akik még visszaintettek a távolból, hogy "Na jó tegyen egy ikszet a reformátusokhoz, végülis mindegy". Tradícionális és nem rég betért gyülekezeti tagokról van szó, akikből tíz erősebb a valóság szempontjából, mint harmincezer arctalan és névtelen statisztikai református.
Meg kell ragadnunk a dolgot, aktívvá kell lenni, mert már nincs hova mutogatnunk. Több, mint húsz év eltelt a kommunizmus óta, már nem ér rá hivatkozni, a szekularizáció, globalizáció, konzumálás anti-szentháromsága sem vehető elő mindig a fiókból. Magunkra vagyunk utalva, a kormányok sem oldják meg helyettünk a Krisztus által ránk mért küldetést.
Jövőképes egyházzá kell lennünk. Olyan egyházzá, amelyiknek egyaránt van víziója a misszióra és a megtartásra is. Olyan egyházzá, amelyik képes a jövő megélésre, de legalább is felkészül a lehetőségekre. Úgyhogy párbeszédre fel, azaz imádkozni, odahallgatni az igére és szóba állni egymással. Az hit(h)őseink is ezt tették, csak mondom, lett is jövőjük, mi vagyunk azok. Most mi jövünk.
Hozzászólások