Vasárnap délelőtt istentisztelettel egybekötve avatták fel a budapesti Szabadság téren, a Hazatérés temploma előterében Horthy Miklós mellszobrát. A szoboravatás azonban a Jobbik rendezvénye volt, ami felveti annak a lehetőségét, hogy az egyházközség megsértette azt az 1998-as zsinati határozatot, amelynek értelmében református templomban nem tartható olyan rendezvény, amely „párt, politikai mozgalom vagy az egyház hitvallásával és tanításával össze nem egyeztethető alapszabályú társadalmi szervezet céljait szolgálja".
(Szóval arra gondoltam, hogy erről kellene írni, erről a szoboravatásról. Nem Horthy-ról, róla megírják majd a történészek, mondjuk száz év múlva, amikor nem lesz minden átitatódva érzelmekkel, indulatokkal. Nem róla, nem vagyok kompetens. Nem is ő itt a főszereplő, dehogy.
De nem hiszem, hogy megírom. Kell ez nekem? Ebbe az egészbe belekeveredni, van nekem jobb dolgom is. Igen, tudom, református templom, református lelkész, miért ott, miért így, miért egy gyülekezet, egy Istennek szentelt hely és közösség? Jönnek a kérdések hozzám is, barátokhoz, kollégákhoz, fókuszban vagyunk, a Reposzt is azért született, hogy reagáljunk. De mégsem hiszem, hogy megírom.
Most írjak arról, mennyire elkeserítő nézni, ahogy egymással üvöltöznek emberek, a háttérben pedig zúg egy harang, egy istentisztelet után?
Hogy mennyire felháborítónak tartom, hogy a számomra legszentebb dolog, Isten és ember találkozásának meghatározott kerete egy politikai párt hivatalos szólamainak bemutatóterme? Van értelme? Mit érnék el vele?
Írjak arról, hogy hihetetlen, de van egy ember az egyházunkban, aki azt csinálhat, amit akar? Szemben a zsinattal, egyházi törvényekkel?
Minek írjam le, mennyire elegem van már, hogy arra kell áldoznom időt és energiát, hogy próbálom elmagyarázni: nem, nem ez folyik a templomainkban, nem csinál így minden lelkész. Mert jönnek ám a kérdések, sokfelől, amikor ömlik a médiából, hogy ifj. Hegedűs Lóránt ezt vagy azt művelte, így vagy úgy szólt.
Leírnám azt is, mennyire nagy teher, mennyire ellenünk dolgozik. Mármint nem politikai értelemben, az nem érdekel, hanem lelkipásztori kontextusban. Kínosan figyelek arra - és ebben sem vagyok egyedül -, hogy az istentisztelet, a gyülekezeti közösség ne legyen átpolitizálva, nehogy valaki azért ne hallja meg az igét. Figyelek, hogy magam véleménye is csak akkor kerüljön elő, ha a palást lekerült, ha tudom, nem szítok indulatokat. Hogy miért? Mert azt a feladatot kaptam, hogy mindenkinek hirdessem Krisztus evangéliumát, balosnak és jobbosnak, libsinek és szittyának, magyarnak, jásznak, kunnak, székelynek és zsidónak, romának, románnak, bárkinek, aki odajön. És erre jön egy hangos performansz én meg jópár kilométerrel távolabb is söpörhetem a törmelékeket. Vajon a Szabadság térre ezek után mindenki oda mer menni? Szívesen látják?
Leírnám, hogy jogos a kérdés: meddig még, hol a határ? Kérdezik ezt egyháztagok és az egyház iránt érdeklődő emberek. Engem is érdekel. Tegnap írta egy katolikus fiatal: "Te, nálatok mindent lehet?" Az én kérdésem is: nálunk mindent lehet, hol a határ?
Ha erről írnék, attól félek, csak segítenék abban, hogy téma legyen a templom előtti gyűlölködés, ordítozás, a provokáció. Megéri, hogy még egy helyen csatornát kapjon az általam vállalhatatlannak tartott nézetek sora?
Ha erről írnék, biztos megkapnám, hogy kommunista vagyok, nem vagyok magyar, idegenszívű. Engem ez nem ingatna meg magyarságomban, de kell ez ide? Ide is? Nem akarok céltábla lenni. Igen, lehet, hogy félek.
Pedig lenne jogom írni. Ugyanolyan palást van rajtunk az istentiszteleten. A palást összeköt a szabadság téri eseményekkel, ha akarom, ha nem, nem csak engem, hanem minden lelkészt a református egyházból. Lenne jogom írni, igen, kérdés, hogy megéri-e? Hogy megérti-e, akinek szól.
Szóval arra gondoltam, hogy erről kellene írni, erről a szoboravatásról. Nem Horthy-ról, róla megírják majd a történészek, mondjuk száz év múlva, amikor nem lesz minden átitatódva érzelmekkel, indulatokkal. De mégsem írom meg.)
Hogy mégis legyen poszt ezen a napon is, idézem Dr. Szabó István református püspök nyilatkozatát terjes terjedelmében a Parokia.hu-ról. Én ennek nagyon örülök.
Nyilatkozat
A 2013. november 3-án, vasárnap délelőtt a Szabadság téri református templomban történtek kapcsán.
Alulírott, mint a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a 2013. november 3-án, vasárnap délelőtt a Szabadság téri református templomban történtek kapcsán az illetékes egyházmegye esperesét sürgősséggel fegyelmi felelősség megállapítására irányuló vizsgálatra kértem fel, különös tekintettel arra, hogy ifj. Hegedűs Loránt magatartása megfelel-e a lelkészekről szóló törvény 91.§-a 1)a, h; i; j; pontjainak, vagyis megtett-e mindent egyháza jó híréért, kerülte-e megbotránkozást kiváltó magatartást, tartózkodott-e olyan tevékenységtől, amely megoszthatja egyháza közösségét.
A vizsgálat lefolytatásáig csak megütközésemet tudom kifejezni, hogy egyházunk közfelfogását és korábbi megnyilatkozásait semmibe véve, a keresztyéni közösséget lejáratva a Szabadság téri református templomban provokatív politikai akciót szerveztek, amelynek politikai hasznát máris ki-ki maga láthatja, ám egyházunk tisztességének és a lelkipásztori szolgálat becsületének okozott kára beláthatatlan.
Dr. Szabó István püspök
Hozzászólások