A döbbenet erejével – ez a szlogenje a közelmúltban Budapesten is megnyílt Kontrasztkiállításnak. Aki nem látta még a református egyház és a rendőrség közös tárlatát, azt gondolhatja, hogy ez egy – a reklámokból, vagy kereskedelmi médiából ismert és unalomig ismételgetett – hatásvadász mondat. De téved!
Sokan úgy szeretnék látni a keresztyéneket, mint ha egy zártkörű klub lenne, ahova néha elvonulnak egyesek, jól elvannak, miközben furákat beszélnek, különös szimbólumokkal játszanak. Majd ha vége a szeánsznak, az egész mókázást leadják a bejáratnál, aztán visszatérnek az ideológiailag mentes, progresszív és politikailag korrekt világba. Addig nincs semmi baj velünk, amíg négy fal között csináljuk, de kilépve onnan, nehogy bármit szóljunk, tegyünk, mert hát azt nem illik a XXI. században. Akik így gondolkodnak, előszeretettel vágják a fejünkhöz, hogy miért politizálunk, az hit különben is magánügy, belső szféra. Ugyebár...
Sajnos ez nem megy. Még az egyházakat gettósítani és megrontani akaró pártállami évtizedekben sem ment, hogy is menne most, amikor újra szabad beszélni, szólni és tenni?
Az egyház, ha jól működik, ha teszi a dolgát, politizál. Nem a politikai pártokkal való összefonódást értem ezalatt, nem azt, hogy kampányrendezvény legyen az istentisztelen. Nem, az egyház nem a hivatásos politikusok játszóterébe kéretőzik be (nem szabad, előbb-utóbb leesünk a mászókáról, vagy elveszik a labdánkat). Arra gondolok, hogy ahol megszólal az üzenet, az evangélium, amit muszáj hirdetünk - na ott az hatással lesz a jelenlévőkre. Hat a társadalomra. Mivel ez az egész vallás meg hit akkor ér valamit, ha összefonódik az élettel, a mindennapokkal, a valós problémákkal és kérdésekkel. Egy gyülekezet akkor él, ha amit megért, amit elhisz, azt megvallja, megéli, és így formálja a helyet, a közösséget, aminek része. Krisztusi módon, szelíden de egyértelműen.
•••
Itt van mindjárt a "Kontrasztkiállítás". Egy gyülekezet fogta magát, gondolt egyet, ki mert lépni a megszokottból, és kikiálltott a templomból. A rendőrséggel közösen (!!!) forradalmat csinált. Vett néhány valóban komoly kérdést, problémát, amivel kapcsolatban a honi keresztyénség rövidre zár, moralizál vagy lesüti a szemét, és próbált válaszokat keresni, adni, nem szájbarágósan, nem "kánaáni" nyelven, egyházias (értsd: mai fiataloknak szürke és unalmas) módon. Bátrak voltak, ügyesek. És sikerült, a dolog hat, jó gyümölcsei vannak, áldás van rajta, ahogy az alapidézetnek vett Parókia-cikkben ez olvasható is. Életeket ment. Valahogy így kellene ezt, és ezt nem lehet bezárva, bezárkózva. Üzenet nekünk is, hisz bennünk is megvan sajnos annak a reflexek, hogy belülről magunkra zárjuk az ajtót.
Még egy példa. Következő héten lesz a "Házasság hete". Évek óta megrendezik, és működik, egyre hangosabb az üzenete az ökumenikus rendezvénysorozatnak. Ismét csak kilépve a négy fal közül, megszólalunk, hogy nem egy maradi, fölösleges ősemberi tett férjnek és feleségnek lenni, hanem jó, értékes. Lehet ezt így is, itt sem dörgedelmes, megvető ítéleteket kell kiabálni azok felé, akik nem házasodtak össze. Fel kell mutatni egy alternatívát, hogy lehet küzdve, de épülve, képmutatás nélkül is. Még egy példa, hogy hatni akarunk a társadalomra, formálni akarjuk a jelent és a jövőt. Ez is a feladatunk.
Mert szabad nekünk. Demokráciában az egyház is szólhat. Persze ez nekünk is felelősség, hogy jól csináljuk.
•••
Végül valami személyes. Itt, ezeken az oldalakon egyházi emberek politikai, közéleti témákban szólalnak meg. Van véleményünk, és úgy gondoljuk, ezt elmondhatjuk.
Van véleményem és el is mondom. Mindezzel kilépek a vallás négy fala közül, de a hitem által formált személyem ebben a világban van, konfrontálódik, egyet ért és elutasít. És ezt megírom, meg is fogom írni, ahogy elmondom, bárkivel beszélgetve, szóban is. Nem akarok megsérteni senkit, ahogyan szívesen veszem a velem egyet nem értők válaszát, a kellő ellenérvek előtt meghajlok, ha kell. De szólnom kell, feladatom ez is.
Az elmúlt héten találtam ehhez egy jó sorvezetőt, ezzel fejezném be, aktuális ma is, a mondatokat a szerző személye hitelesíti:
Bibó István - A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata (via Szegedi Piaristák).
A szabadságszerető ember
1. megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.
2. magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel.
3. a maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.
4. őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.
5. szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.
6. gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppenúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.
7. semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.
8. minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.
9. minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.
10. bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.