Új alkotmányt szeretnének a baloldali pártok, ezért kétharmaddal szeretnék megnyerni a választásokat. Ebben értettek egyet a résztvevők a baloldali ellenzéki egyeztetésen, amelyet valaki egykori MSZP-s taggyűléshez hasonlított. Arról már nagyobb vita várható, hogyan jut el a baloldal az új alkotmány elfogadásáig, a részletekről a jövő héten folytatják az egyeztetést. Az Együtt 2014 addig nem is hajlandó másról tárgyalni, míg nem tisztázzák a közjogi kérdéseket.
Becsszóra, nem akartam életem első reposztos cikkében se a politikával, se az MSZP-vel foglalkozni, leginkább pedig nem akartam a készülő világméretű, de legalábbis kárpát-medencei, akarom mondani országos baloldali összefogásról írni, hiszen sokkal békésebb témák is előkerültek az év első napjaiban: Pápán szilveszterkor elszabadult egy emu, Deutsch Tamás újra megnősült, Orbán Viktornak ördöge van, Jimmy Fia Krisztián könyvet ír az X Faktorról, január 3-án megkezdte a tavaszi felkészülést a Ferencváros, és a sort még folytathatnánk.
Ám mivel aggódom a hazám miatt és fél szemmel figyelem az időközönként meg-megújuló, a Diktátor ellen munkára, harcra kész demokrata baloldalt, nem tehettem mást, mint hogy billentyűzetet ragadok, és megismertetem az olvasókat mindazzal, ami akkor történik majd, ha a 2010-es fülkeforradalom után valódi rendszerváltozás történik Magyarhonban.
Nos, a leglényegesebb: nem történik majd semmi. Legalábbis a január 2-án, a budapesti Pallas Páholyban történt találkozóból ez derült ki számomra. Mert ha valamilyen szerencsétlen baleset következtében -láttunk már ilyet- a jelenlegi, hibát-hibára halmozó, kapkodó, bizonyosan sok mindent rosszul cselekvő, és ezért sok negatív jelzőt megérdemlő kormányzatot a Bajnai-Gyurcsány-Mesterházy-Schmuck(!)-Árok ötös fogat váltja, akkor legelőször is új alkotmány íródik, mert a jelenleginek „se társadalmi, se tartalmi legitimációja nincs.” Hogy ez az új alkotmány milyen lesz, azt nem tudjuk pontosan. Lehet, hogy az id. Bárándy ügyvéd úr titkos műhelyében kidolgozott, majd napvilágra került munka lesz az, lehet, hogy széles körű társadalmi egyeztetés kezdődik róla, de az is lehet, hogy a jelenlegit eltörlik, a régit addig visszaállítják, majd jön az új…
A cikk olvasása előtt komolyan aggódtam, hogy a rengeteg majdani teendő dzsungelében eltévednek az urak, és az alkotmányos rend helyreállítása helyett mással kezdik tevékenységüket: mondjuk kiszabadítják a börtönben sínylődő demokratákat, leállítják a stadionépítéseket, felszámolják a napi tesiórákat az iskolákban, sőt megmentik az egészségügyet és a felsőoktatást is, de ezt már csak úgy rutinból, hiszen aki az alkotmány helyreállítását megoldja, az már a többit izomból, fél kézzel is elintézi. Nem, ilyen kérdésekkel nem foglalkoznak addig, amíg nincs alkotmány, sőt az Együtt 2014 nem is vesz részt pl. a jövő heti gazdaságpolitikai tárgyalásokon, mert „annyira rosszul állunk, hogy az alkotmány a legfontosabb.”
Az egészben nem az az elszomorító, hogy ifj. Bárándy és idősb Bárándy, vagyis apa és fia egyeztetnek ("Külső szemlélőnek pikáns lehet, hogy a fiam ül velem szemben, de ez nem okoz gondot, ráadásul azonosak az elképzeléseink" - mondta az [origo]-nak Bárándy Péter, aki hozzátette, hogy a karácsonyi vacsoránál ez szóba se került közöttük. A fiatalabb Bárándy szintén azt mondta, hogy nem találja furcsának, hogy apjával egyeztetett, "ügyvédként is volt, hogy más-mást védtünk".), hogy az egyik részvevő a megbeszélést egykori mszp-s taggyűléshez hasonlította, hanem az, hogy három óra alatt mindössze ennyit bírtak kiizzadni magukból a versenyzők.
Félreértés ne essék: nem gondolom, hogy a jelenlegi alkotmány (alaptörvény) tökéletes, hogy minden pontja megkérdőjelezhetetlen. Sőt mi több, ezt a tagadhatatlanul fideszes Áder János köztársasági elnök, vagy éppen az Alkotmánybíróság sem így gondolja. Azt meg végképp nem gondolom, hogy a kormányzó erők oldalán csupa talpig becsületes, galamblelkű szereplő állna. De hogy nemcsak három óra, hanem 2010 óta a baloldalon nem jött rá senki, hogy tagadással, „ha én jövök, mindent lerombolok, és előröl kezdjük” hozzáállással nem jutunk sehová, az bizony eléggé elkeserítő. Srácok, ennyire tellett ennyi idő alatt? Vajon komolyan gondoljátok a megújulást, a demokráciát? Komolyan gondoljátok az ország újjáépítését? Komolyan gondoljátok az árkok betemetését? Komolyan gondoltok bármit is, vagy csupán a hatalom édes illata hiányzik?
Ha én ellenzék lennék, azzal kezdeném az egészet, hogy első körben bocsánatot kérek mindenkitől, amiért a pártom odáig kormányozta az országot, ahová (a szakadék szélére, aljára, ahogy tetszik, elvégre oly mindegy). Aztán elmondanám, hogy éppen ezért mindenkit, aki valamilyen módon részt vett abban a szerencsétlen kalandban (elmúltnyócév), egyszer és mindenkorra eltávolítom a politika közeléből, de legalábbis a pártomból, mert nem akarom újra hülyének nézni a választókat, ráadásul az illetők egyszer (tízszer) már bebizonyították, hogy teljesen alkalmatlanok egy ország irányítására. Velük nem vállalok közösséget, nem fogok össze velük. Tehát kedves urak és úrhölgyek, köszönjük, szép volt, menjetek tuját ültetni a kertbe, homokozzatok az unokákkal a játszótéren, ilyesmi. Aztán elmondanám, hogy melyek azok a dolgok, amikkel egyetértek a kormányoldallal, ezekben a kérdésekben készséggel együttműködünk velük. Aztán elmondanám, hogy melyek azok a kérdések, amikben nem értünk egyet, éppen ezért azokat meg fogjuk változtatni, ha nyerünk. Végezetül elmondanám, hogy nem szabad az ellenfelet mindenféle aljas, hazaáruló, fasiszta/kommunista bitangnak beállítani, mert egy hazában élünk, és egész egyszerűen túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy egymást sárba tapossuk. Úgyhogy arra kérném az értem szurkoló médiát és a rám szavazókat, hogy ezt ne tegyék –én sem teszem. Végezetül megígérném, hogy igyekszem egyenes emberként hitelesen kormányozni (és ezt komolyan is venném).
Ha 2010-ben a baloldali ellenzék ezt megtette volna (na jó, az utolsó kissé utópisztikus, húzzuk ki), a következő választáson sima befutók lehetnének. Rejtély számomra, hogy a baloldali ellenzéki oldalon erre, vagy valami hasonlóra miért nem jöttek rá? Talán gyengék szembenézni önmagukkal, és leszámolni saját hazugságaikkal. Talán úgy vélik, így is győzhetnek. Könnyen lehet, hogy nekik lesz igazuk. Ám azért szépen csendben, minden bántás, rosszindulat és cinizmus nélkül megkérdezem az őket lájkolóktól: komolyan elhiszitek, hogy ők mentik majd meg a demokráciát?
Hozzászólások