A jobboldal kétségkívül azon van, hogy kisajátítsa, idealizálja és bunkósbotnak használja a múltat. Övék a ló, a rovásírás, a magyar foci, a keresztény Magyarország és az úri világ. De egy seggfejjel csak azt az egy lovat tudják megülni. Miközben egy letűnt és visszahozhatatlan korért csorgatják a nyálukat, és kommunistákat keresnek még mindig minden bokorban, feladják és szabadon hagyják a jelent és a jövőt.
Nincs még veszve Magyarország - hvg.hu
A legrosszabb lehetőség vált valóra. Kellemes elrothadást, Magyarország!
Én naiv, tényleg azt hittem, hogy a választások után legalább egy kicsit lenyugszanak a kedélyek. Komolyan elhittem, hogy akkor végre odaát is elgondolkodnak azon, hogy valamit nagyon is rosszul csináltak, és nem csak a finisben; hogy még odaátabb legalább kicsit elismerik az újraválasztott magyar kormány teljesítményét, de hiába. Ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ezzel pedig nem leszünk sem beljebb, sem feljebb.
Mert minden önkritikával együtt, ami azért csak-csak megjelenik, a lényeg mégiscsak az, hogy az Orbán Viktor által vezetett jobbközép, amely a leadott szavazatoknak a többségét kapta, egész egyszerűen szélsőséges, a nép pedig, kerek-perec: birka. Ennyire:
Azon már meg sem lepődöm, hogy a számomra természetesen még mindig etalonnak tartott nyugati oldal sajtójában miféle írások jelennek meg, azon már egy kicsit jobban, hogy idehaza micsoda stílusban képesek írni azokról, akik normális, beszámítható felnőtt állampolgárként mertek Orbán Viktor és a Fidesz újabb kormányzására szavazni.
Bemelegítésként nézzük, hogyan is vélekedik Tóta W. Árpád azokról, akik mertek máshogy gondolkozni. Íme:
"A jobboldal kétségkívül azon van, hogy kisajátítsa, idealizálja és bunkósbotnak használja a múltat. Övék a ló, a rovásírás, a magyar foci, a keresztény Magyarország és az úri világ. De egy seggfejjel csak azt az egy lovat tudják megülni. Miközben egy letűnt és visszahozhatatlan korért csorgatják a nyálukat, és kommunistákat keresnek még mindig minden bokorban, feladják és szabadon hagyják a jelent és a jövőt."
Én nem tudom, miért kell azt gondolni, hogy aki a Fideszre szavazott, az minden kétséget kizárólag jobboldali lenne. (Szerintem sokan egyáltalán nem tartják magukat semmilyen oldalinak sem.) Nem értem, miért kell az Orbán Viktorra szavazókat az ő kétmilliójának nevezni. Azt sem tudom, miért kell sulykolni, hogy egy letűnt és visszahozhatatlan korért „csorgatná” bárki „a nyálát”. A Fideszre szavazók kb. 90%-a még csak nem is élt a Horthy rendszerben, sokan a Kádáréban igen – de miért is akarná bárki visszahozni az egykor volt kormányzó néhány évtizedét? És miért gondolod azt, hogy aki Wass Albertet olvas, és akinek merészel fájni Trianon, az rögtön feladja és szabadon hagyja a jelent és a jövőt? Nemde az az igazság, hogy a múltat nem a jobboldal, hanem a másik fél sajátította ki –több évtizeden keresztül? Nemde az az igazság, hogy aki mást mer gondolni a magyar múltról, jelenről és jövőről, azonnal megkapja azt a bizonyos jelzőt? Vajon miért nem lehet történelmi tényeket más megvilágításba helyezni? Nem hiszem, hogy ettől bárki is történelemhamisító lenne… Miért nem lehet mást gondolni, mint amit a megmondó emberek és véleményvezérek gondolnak? Miért vagyok buta, primitív, szűklátókörű és egészen konkrétan seggfej, csak azért mert más a véleményem? Miért van az, hogy csak és kizárólag az a szabadon gondolkodó, felvilágosult és józan, csak az a modern európai polgár, aki egy adott nézőpontból hajlandó látni a világot, benne Magyarországot? Ez lenne a liberalizmus? (Akinek bármikor is kétsége volt: igen! Legalábbis szerintük.) Szerintem ez agyrém.
Mindezekkel együtt mégsem Árpádé az első hely a lenézés, az arrogancia és a rosszindulat cseppet sem előkelő versenyében. A pálmát nálam a Galamus csoport, azon belül is Krémer Ferenc viszi, aki nemes egyszerűséggel csak kellemes elrohadást kíván Magyarországnak. Mindenki hibás, de a legnagyobb felelős mégiscsak a magyar nép rosszul döntő része, akik „megérdemlik, ami rájuk vár. Nem tudom sajnálni őket.”
Ugyanaz a lenéző, nagyképű, hamis felsőbbrendűségről tanúskodó önhitt vélemény, amit Tóta W. Árpádnál is olvashattunk. És ugyanaz a vélemény, amit hallottunk a választások éjszakáján, amikor mindenki hibás volt a sarki fűszerestől a villanyszerelőig, csak ők nem. Ugyanaz a vélemény, ami máris kordont bont, parttalanul nácizik és vörös fejjel üvölt, címkéz és minősít, észre se véve, hogy éppen most csapták rájuk a szavazók az ajtót. Újra. (Tény, hogy kissé meglejtették a pályát. De ettől még igaz, hogy a kormányváltók kapták a kevesebb szavazatot. Mint ahogy tény az is, hogy naivság volt azt hinni, hogy a 2002-2010 közötti arcok majd romantikát ébresztenek bárkiben is.) S ugyanaz a vélemény, amit oly sokszor hallunk, amikor olyanokkal vagyunk kénytelenek vitázni, akik képtelenek megérteni a másik embert. (És igen, itt kell megemlítenem Bayer Zsoltot legutóbbi, Magyar Hírlapos cikke miatt. Értem én az örömmámort, de azért mégis…)
Persze, ettől még a karaván halad. Épülhet emlékmű, meg a fényességes magyar jövő, még a diósgyőri kohászat is, ám bevallom férfiasan, nem akarok sem magyar jövőt, sem semmi mást építeni egyes-egyedül. Nekem ők is kellenek, persze csak akkor, ha jönnek. Éppen ezért a magam részéről csak annyit üzennék, hogy fejezzétek már be a sértődést, és vegyétek tudomásul, hogy ennek így nincs sok értelme. Így tényleg nem leszünk sem beljebb, sem feljebb. Szerintem inkább beszélgetni kellene, és emberszámba venni azt, aki mást gondol.
Addig is, higgyétek el: Magyarország nem fog elveszni, különösen nem elrothadni. És még csak nem is a választások miatt.
Hozzászólások