Az amerikai szenátus hírszerzési bizottsága kedden hozta nyilvánosságra a csaknem öt éven át készült, 6300 oldalas jelentés kivonatát azokról az esetenként kínzásnak minősülő vallatási módszerekről, amelyeket a CIA éveken át alkalmazott az al-Kaida terrorhálózat foglyul ejtett tagjaival, illetve feltételezett al-Kaida-tagokkal szemben a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után, esetenként külföldön fenntartott titkos börtönökben.
Az egész világ felhördült a fogolykínzás miatt - mno.hu
Ioan Talpes volt nemzetbiztonsági tanácsadó pénteken közölte, hogy Bukarest „tranzitközpontokkal” segített a CIA kínvallatásainak kivitelezésében. Kifejtette, hogy a NATO-tagság elnyerésére váró Románia igyekezett szövetségesi megbízhatóságát bizonyítani az Egyesült Államoknak, de nem volt abban a helyzetben, hogy érdeklődjön, mire kellenek a CIA-nek a romániai központok, és feltételeket sem tudott szabni, hogy azokat mire használhatják, és mire nem.
Románia helyszíneket biztosított a CIA kínvallatásaihoz - vs.hu
Az ugye megvan a 24 rajongóinak, amikor az egyik részben a kissé begőzölt Jack Bauer kerek-perec levágja a terrorista ujját? Vagy a lábába lő, már nem is tudom. Persze, kizárólag a cél érdekében. Hiszen a cél mindig szentesíti az eszközt. Bárhol, bármikor.
Itt van egyfelől ez az ország a maga nagyszerűségével, az általa megtestesített szabadságeszménnyel, az ígéret földje mítosszal, „ha keményen dolgozol, elérheted, amire vágysz” valódi, de törékeny igazságával, a „you can do it” pozitív üzenetével, és itt van ugyanez az ország a lehallgatásokkal, a bírói ítélet nélküli fogva tartásokkal, a kínvallatásokkal, Guantanamóval, az iraki tömegpusztító fegyverek hazugságával. A kénytelen-kelletlen beismert igazságokkal, a háttérben meghúzódó politikai érdekekkel.
Nyilván az amerikai társadalom nem tévesztendő össze a politikusaival, mint ahogyan mi, magyarok is tiltakozunk, ha valaki ránk süti a ma divatos bélyegek valamelyikét. És az is igaz: odaát legalább kiderült mindez, míg itthon talán száz évre is titkosítanák az eseményeket. Mégis, kínos az, amikor a szabadság és demokrácia védelmezőjéről immár sokadszorra derül ki: a szabadság és a demokrácia védelmében sárba tapossák az általuk oly gyakran zászlóra tűzött, oltárra emelt emberi jogokat.
Ha valaki látta a „Kód neve: Merkúr” című, 1998-as filmet, akkor arra is emlékszik, amikor az Alec Baldwin által megformált Kudrow ezredes a szent cél, az amerikai haza érdekében öleti meg a titkos kódot megfejtő autista kisfiú családját, hogy aztán magát a gyermeket is megpróbálja eltenni láb alól. És persze a szent cél, az amerikai haza védelme érdekében áll nácinak és kész a feketék és bevándorlók elleni háborúra Derek és Danny Vinyard, az „Amerikai história X” testvérpárja is. Mint ahogy a szent cél érdekében őrül meg a filmbeli Jack Bauer, és a szent cél érdekében szolgálja ki Románia (a történelemben sokadszor, ha kell, gátlástalanul köpönyeget forgatva) azt az államot, ahonnan a támogatást véli.
A cél szentesíti az eszközt. Való igaz, Guantanamón, a titkos CIA-börtönökben nem ártatlan napköziseket tartottak fogva, hanem mégiscsak olyan embereket, akikre így vagy úgy, de rávetült a terrorizmus árnyéka. Azt is tudjuk, hogy nem csak a „jókat”, hanem a „rosszakat” is kiképzik, így könnyen lehet, hogy valaki ártatlannak állítja be magát, közben pedig a leggátlástalanabb tömeggyilkos lapul a jól felépített karakter mögött. Az információt meg kell tudni, ki kell szedni, emberi életek forognak veszélyben, a demokratikus társadalmak nyugalma és működőképessége, nemzetbiztonság, gazdasági és politikai előnyök, miegymás. Ha a "szervek" nem ezt tennék, most éppen azon keseregnénk, hogy nem vagyunk biztonságban, hogy nem tudhatjuk, mikor és hol robbantja fel magát egy őrült, vagy irányítja utasszállító gépünket valamelyik atomreaktornak.
De kell, hogy legyen egy határ, amit nem szabad(na), nem lehet(ne) átlépni. Mert mégiscsak emberek vagyunk. Különb emberek azoknál, akik ártatlan keresztyéneket gyilkolnak.
Különbek vagyunk?
Hozzászólások