A vérünkben van?

...honnan hozzuk a politikai nézeteinket? Tudatos mérlegelés eredményeként alakítjuk ki a véleményünket, vagy a szülői házban kapott minták és értékek vannak hatással ránk? Egészen az utóbbi évekig az volt az általános vélekedés, hogy az elménk tiszta lap, amelynek tartalmát a társadalmi tényezők írják. Egyre több tény utal azonban arra, hogy a DNS-ünk alapvető szerepet játszik a viselkedésünk és a vélekedéseink – közte a politikai attitűdjeink – kialakításában. Egy napokban megjelent friss kutatás is ezt erősíti. 

http://index.hu/tudomany/2013/02/20/politikai_nezetekkel_szuletunk/

A fenti cikket olvasva egy régi, személyes történet jutott eszembe. Több évtizeddel ezelőtt, egy vidéki kisváros egyik iskolájába került egy kislány, aki édesanyjával és nagyszüleivel a városka mellett, egy községben lakott. Hála az akkori oktatási elképzeléseknek, az általános iskola felső tagozatát már nem a községében, hanem a vidéki kisváros erre rendelt iskolájában kezdhette társaival, barátaival együtt, városi környezetben, városi gyerekekkel körülvéve. Pár nappal iskolakezdés után az iskola nagyhangú igazgatója összegyűjtötte a „falusiakat”, hogy bemutassa nekik az iskolai wc használatát. Erre azért kellett sort keríteni, mert a takarító nénik elmondása alapján a wc-k iszonyatos állapotban voltak, mivel a gyerekek azt finoman szólva sem alkalmazták rendeltetésszerűen. A jó iskolaigazgató pedig –ugye, a sok éves tapasztalat!- egyértelműnek gondolta, hogy minden bizonnyal a „falusiak” lehetnek a bűnösök, hiszen köztudott (!), hogy faluhelyen nincs rendes wc, szegény nyomorultak talán az állatokkal laknak egy fedél alatt… A sors furcsa fintora, hogy azért a nap végére kiderült: városi gyerekek voltak azok, akik elfelejtették a wc-t lehúzni, a „falusiak” tisztában voltak nemcsak a működés mikéntjével, de szükségességével is. 

Tehát: A falusiak buták és elmaradottak, a cigányok tolvajok, a feketék utálnak dolgozni, a zsidók pedig imádják a pénzt  – és mindez persze a vérükben van. Genetikailag így vannak kódolva, mint ahogyan az is egyértelmű, hogy a liberálisok könnyebben oldják meg a konfliktussal terhelt helyzeteket, toleránsabbak, míg a konzervatívok idegengyűlölők, akik félnek az ismeretlentől.

Itt van ez az indexes cikk, ráadásul a tudomány rovatban, ami különféle kutatásokra hivatkozva azt állítja, hogy „egyre több tény utal (…) arra, hogy a DNS-ünk alapvető szerepet játszik a viselkedésünk és a vélekedéseink – közte a politikai attitűdjeink – kialakításában. Egy napokban megjelent friss kutatás is ezt erősíti.”  Az írás lényege: a génjeinkbe egyebek mellett bele van kódolva politikai magatartásunk, vélekedésünk is, mivel ezeket bizonyos genetikai tulajdonságok határozzák meg, melyeket szüleinktől öröklünk. A cikk végére azért kiderül, hogy a szerző sem ért teljesen egyet a górcső alá vett kutatás eredményével, nem gondolja, hogy a liberális felette áll a konzervatívnak (az említett kutatás ugyanis mintha ezt sugallná), hogy az amerikai tanulmányok megállapításai hazánkban is helytállóak lennének, hogy egyáltalán elválasztható egymástól a liberális és a konzervatív, hiszen az ember hol így, hol úgy cselekszik. Az írással alapvetően nem értek egyet, ám mielőtt még erre rátérnék, lássunk néhány olyan megállapítást, melyek, bár tévesek, meghatározzák gondolkodásunkat -a fenti történethez hasonlóan.

Az első és legfontosabb: a tudomány szent, sérthetetlen, egyszersmind tévedhetetlen. Amit a modern tudomány tudományos igénnyel kivizsgál és megállapít, az tény, arról nem lehet vitatkozni. Ha valaki mégis megteszi, arra könnyen rásütik a tudománytalanság, a műveletlenség skarlát betűjét. Itt van mindjárt a teremtés kontra evolúció régen rágott csontja: természetes, hogy az evolúciót tényként, tudományként tanítják az iskolában, míg a bibliai teremtésre egyfajta hitelvként tekintenek, melyet felvilágosult, művelt emberek nem is vesznek komolyan. Pedig az evolúció is egyfajta hit, ami –szerintem- meglehetősen szerény tudományos bizonyítékkal rendelkezik.  A cikk a politikai nézetekkel, értékrenddel kapcsolatban politikai genetikát, politikai géneket említ, melyet a viselkedésgenetika, azon belül is a molekuláris genetika vizsgál. Hogy ez tudomány-e, vagy pedig inkább vicc kategória, azt a megállapításokat végigolvasva mindenki döntse el maga, azért az író a biztonság kedvéért hozzáteszi: a viselkedésgenetika állításai jelentős bizonytalansággal terheltek. Ami azon belül is a politikai genetikát illeti: mindenképpen. 

A másik berögzült toposz, megkérdőjelezhetetlen állítás: minden, az emberi viselkedéssel és egészséggel kapcsolatos jellemzőt a gének határoznak meg. Ezt az állítást erősíti a szerző is, amikor ezt írja: „Az új molekuláris genetikai technikáknak köszönhetően pedig a közeljövőben óriási léptékű ismeretbővülés várható a biológia minden területén az emberi betegségektől a viselkedésig, beleértve a politikai nézeteket meghatározó öröklött tényezőket is.” Szerintem a gének, így a genetika szerepe is meglehetősen túlmisztifikált. Vannak dolgok, amelyeket természetesen meghatároznak a gének, mondjuk azt, hogy hajlamos vagyok-e a cukorbetegségre, vagy éppen a szívbetegségre. Ezeket a hajlamokat tényleg lehet örökölni. De azt már nem hiszem, hogy a génjeim tehetnének arról, hogy felnőve homoszexuális leszek-e, vagy pedig heteroszexuális, hogy tolvaj, csaló gazember leszek-e, mint az apám/anyám, vagy pedig rendes ember. Egyáltalán nem hiszem, hogy belém lenne táplálva valami, és akár tetszik, akár nem, előjön, hiszen a génjeimben megtalálható. Tetszik, nem tetszik, alkoholista, drogos leszek, a véremben van! 

Dr. Máté Gábor magyar származású kanadai pszichológus ezt írja: „szemben az orvosi gondolkodást és közvéleményt pillanatnyilag jellemző, fundamentalista genetikai felfogás állításával, a gének valószínűleg nem szolgálnak magyarázatul az emberi lény komplex pszichológiai jellegzetességeire, a viselkedésére, az egészségére és a betegségekre. A gének pusztán kódok. (…) Olyanok, mintha élő és dinamikus építészeti és gépészeti tervrajzok lennének. Az, hogy a terv megvalósul-e, a gén mellett sok egyébtől is függ. A gén az élő szervezet kontextusában létezik és működik. (…)A géneket a környezet kapcsolja be vagy ki. Éppen ezért a legnagyobb hatással az emberi fejlődésre, egészségre és viselkedésre a környezet van, amely táplálja és gondoskodik róla.” (Dr. Máté Gábor: A test lázadása, 329-330. oldalak, Libri Kiadó, Bp. 2011.) Tehát ezek a géneknek nevezett kódok mindenkiben megtalálhatók, ám azt, hogy a „tervrajzból mikor lesz kivitelezés”, már nem a gén, hanem a környezet dönti el. Az embert ugyanis lehetetlen az őt körülvevő környezetétől függetlenül megérteni.

Vajon a génjeink meghatározzák politikai nézeteinket? Ad absurdum: létezik politikai gén, miként –ahogyan egyesek gondolják- az alkoholizmusnak, vagy éppen az elhízásnak is van génje? Vajon igaza van-e a szerzőnek, amikor ezekre az állítólagos tudományos megállapításokra alapozva ezt írja: „A leginkább örökletes meghatározottságú attitűdjeink a politikai ismeretek megszerzésére irányuló hajlam, az általános ideológia (liberális, konzervatív), valamint a választásokon való részvétel- A legkevésbé genetikai tényezők által meghatározott attitűdök pedig a külpolitikai preferenciák, a bevándorláshoz való viszonyulás, valamint a pártpreferencia (ez utóbbi különösen alacsony örökletes komponenssel rendelkezik)." Máté Gábor egy másik könyvében a függőségekkel kapcsolatban ezt olvassuk: „A gének is számítanak –valamennyire feltétlenül, csak éppen nem tudnák, ezért nem is határozzák meg a legegyszerűbb viselkedési mintáinkat sem, nemhogy az olyan komplex magatartásokat, mint az addikciók. (…) A gének messze nem a sorsunkat teljhatalommal alakító diktátorok, mert a hatásaikat a környezet szabályozza, a külső jelek nélkül nem is tudnának működni.” (Dr. Máté Gábor: A sóvárgás démona, 296. oldal, Libri Kiadó, Bp. 2012.)

Nem létezik valamilyen függőségért felelős gén, mint ahogyan nem létezik sem az elhízás, sem az alkoholizmus génje, ennek alapján pedig azt mondhatjuk: nem létezik politikai gén sem. Tehát azt, hogy miként vélekedek a közéletről, mennyiben vagyok konzervatív vagy liberális, mi a véleményem a kisebbségekről vagy más nemzetekről, nem előre elrendelt gének határozzák meg, hanem a környezetem, a családi hátterem. Ez pedig jó hír, hiszen mi magunk vagyunk a felelősek a jövő nemzedékéért. Fogalmazhatnék úgy is, hogy teljes mértékben a mi felelősségünk, milyen lesz a népünk, a hazánk, milyenek lesznek a fiataljaink, majd a következő szülői generáció. Rajtunk múlik, vagyis rajtad és rajtam, hogyan neveljük a gyermekeinket, mit látnak, mit vesznek át talán tudattalanul, talán tudatosan. Rajtunk múlik, hogy előítéletekkel terhelt, vagy pedig a szó legszebb értelmében vett nyitott és toleráns embereket nevelünk-e. Rajtunk múlik, hogy életünkkel, mindennapi példánkkal megmutatjuk-e nekik az egyetlen, igazi Utat, amely az Életre visz, vagy pedig elhallgatjuk azt. A felelősség az övék, a kegyelem pedig az Övé. Hozza helyre Ő azt, amit mi elrontottunk.