Döbbenetes képet fest le a magyarok étkezési szokásairól a két legnagyobb receptkereső oldal 2013-as toplistája (...). Henter Izabella dietetikus szakember nem lepődött meg az eredményeken, mint mondja, nagyjából egybevág a tapasztalataival. Az Egészségügyi Szakmai Kollégium Dietetika, Humán Táplálkozás Tagozatának vezetője szerint konzervatívak és szegényesek a hazai étkezési szokások.
Ha hinni lehet az internetes gasztro blogoknak, a google-nak, vagy a saját szemünknek, akkor száz százalékig igaza van a fenti cikknek, vagyis, hogy mi, magyarok igénytelenül és olcsón étkezünk. Az olcsó és igénytelen étkek mellett olcsó és igénytelen híreket, filmeket, újságokat fogyasztunk, melyeket többnyire olcsó és igénytelen emberek készítenek, olcsó és igénytelen embereknek. Vajon a szervezetünk tiltakozik-e, és ha igen, mennyire a selejt, a félkész ellen?
Horthy Ilona könyvében olvastam, hogy a hosszú élet titka a minőségi ételek fogyasztása és az ebéd utáni pihenés. Szerinte elviselhetetlenül rémesek és egészségtelenek az ún. egytálételek, az ebéd utáni pihenésre pedig legalább fél órát kellene hagyni. Azt hiszem, ehhez nyugodtan hozzátehetjük, amit a cikk is állít, hogy az egytálételek mellett/helyett legalább annyira egészségtelenek a készételek és a ki tudja, mivel teletömött édességek, ráadásul az otthon elkészített édességgel is az a baj, mint a húsleves-rántott hús-sült krumpli háromszöggel, vagyis, hogy a szervezet számára egyhangú és merev étkezésünk előbb-utóbb komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. Ehhez szerintem hozzátehetjük, hogy viszonylag gyorsan eszünk (vagy inkább falunk), állandóan loholunk valahová, keveset mozgunk, a valódi kikapcsolódást, pihenést, az egymásra szánt minőségi idő fogalmát pedig hírből sem is ismerjük.
Azt gondolom, hogy a cikk által emlegetett minőségi étkezés fogalma olyan, mint a templomba járás: aki azt hazudja, hogy soha nem ér rá, az nem is tudja megtapasztalni, milyen jól esik a léleknek és a testnek egyaránt. Pedig a minőségi étkezés valójában csak egy része annak, amit minőségi életnek nevezünk: valójában erre lenne szükségünk, hiszen ennek a része az étkezés mellett a tartalmas kikapcsolódás is, az önmagunknak vagy éppen a másiknak ajándékozott figyelem, a lélekápolás, beszélgetés, imádság.
Szomorú, hogy ma az igénytelenség, a felületesség a divat, legyen az étkezés, újságírás, film, vagy éppen könyv, politika, miegymás. Szórakoztató irodalom helyett ócska ponyva, nagybetűs mozi helyett giccs, elvek és értékek helyett értelmetlen kampány, szórakozás helyett primitív ökörködés… Talán felesleges is példákat sorolni, hiszen minden nap tucatjával ömlik ránk a szenny, mi pedig már annyira fásultak és edzettek vagyunk, hogy igazából fel sem szisszenünk egy újabb, botrányosnak szánt kijelentés, hír, termék kapcsán. Egyszerű alapanyagokból főzött, szegényes és primitív üzenetek ezek, melyek pont az egyszerű és szegényes, sekélyes emberekhez szólnak. Komolyan ilyenek lennénk? Erre éhezünk? Vagy pedig -jobb híján-: ezzel táplálkozunk? Tényleg a félig megfogalmazott, lebutított üzenetre vágyunk, vagy igényeljük az igazit, a valódit is?
Remélem, egyre többen vannak olyanok, akik nem elégszenek meg a selejtes, szegényes étellel, élettel, és többre vágynak annál, mint amit naponként a képükbe tolnak. Elvégre, ahol sok a selejt, ott előbb-utóbb a valódi termékek iránti kereslet is megnő.
Éppen ezért hiszem azt is, hogy a mi egyházunk is változik, hogy itt is egyre nagyobb teret nyer a szó igazi értelmében vett minőség, mi pedig az Egyetlen Üzenetet hirdethetjük és élhetjük valódi módon, hiteles élettel.
Hozzászólások