Teljesen mást gondoltunk a világról. Őszinte indulata, szókimondó igazságkeresése nagyon fog hiányozni azoknak is, akik sokszor nem értettek vele egyet,de nehezen viselik, ha a dolgok nem azok valójában, mint aminek látszanak.
Schiffer András: őszinte indulat, szókimondó igazságkeresés - mandiner.hu
Olvasom a mandineren Schiffer András facebook bejegyzését Seszták Ágnes halálával kapcsolatban, megmondom őszintén, hálás vagyok érte. Végre egy emberi hang ebben a nagy zűrzavarban.
Teljesen mindegy, ki, mit gondol Seszták Ágnesről, politikai elkötelezettségről, újságírói tevékenységéről, cikkeiről, múltjáról, jelenéről. Én speciel kedveltem, anno Demokrata, majd Magyar Nemzet olvasóként mindig kerestem az írásait. Gondolom, sokan –odaátról- meg ki nem állhatták, talán el sem olvasták az írásait, mint ahogyan mások meg nem olvassák az „ellenzéki” sajtót, és különösen nem hullatnak krokodilkönnyeket, ha valamelyik tollforgató „odaátról” az örök vadászmezőkre költözik.
Persze, ezek a törésvonalak nemcsak a közéleti kérdésekben, de egyéb vonatkozásokban is jelentkeznek, néha csak egy pillanatra, gyakran egy egész életre. A legszomorúbb az egészben pedig éppen az, hogy nincs köztes, nincs „neked is lehet igazad”, nincs megfontoljuk, elgondolkodunk, csak végletek, végletes indulatok, verbális vagy éppen fizikai erőszak létezik. Néha az az érzésem, mintha állatkertben lennénk, bizony, meglehetős intelligencia, hit, odafigyelés szükséges ahhoz, hogy ne váljunk mi magunk is állatokká.
Hiába, ez egy ilyen ország, ilyen társadalom, szekértáborokkal, áthatolhatatlan, legyőzhetetlen, kibékíthetetlen ellentétekkel, forrongó indulatokkal, olykor-olykor fizikailag is egymásnak eső emberekkel.
Mindazzal együtt, hogy nem akarom semmiféle erkölcsi pódiumra emelni, mégiscsak jól esett ez az emberi hang Schiffertől, leginkább azért, mert eléggé elszoktunk tőle. Nyilvánvalóan mindegy, mit gondolunk az LMP-ről, vagy éppen konkrétan róla, politikai megnyilvánulásairól, közéletben betöltött szerepéről, nekem speciel a leginkább elfogadható ellenzéki pártocska és a leginkább elfogadható ellenzéki politikus, de ha kifejezetten irritálna, amit a magyar közéletben tesz, most akkor is megsüvegelném.
Mert túl a személyes ismertségen, amely közte és Seszták Ágnes között létezett, úgy érzem, mindenféle hátsó szándék és indulat nélkül, korrekten megemlékezik a tegnap elhunyt újságíróról. Valahogy úgy, ahogyan Seszták Ágnes is megemlékezett az ő nagynénjéről, anno.
Még jó, ha néha nem feledkezünk el olyan elcsépelt szavakról, mint tisztelet, józanság, emberség, vagy –te jó ég!- felebaráti szeretet. Lehet, hogy kevesebb indulattal és nagyobb odafigyeléssel többre mennénk.
Hozzászólások