„Milyen gólyatábor ez, ahol a végén valakit megerőszakolnak?" – tette fel a kérdést Sebestyén Balázs a Class FM Morning Show nevű reggeli rádióműsorában. Ami ezután következett, az már kevésbé volt tolerálható.
Jó nagy botrány kerekedett a magyar médiában az ELTE fonyódligeti gólyatáborában történt nemi erőszakkal kapcsolatban. A történet önmagában is szomorú és döbbenetes, az pedig különösen elkeserítő, hogy az egyetlen országos kereskedelmi rádió, annak reggeli rádióműsora milyen módon próbálta meg elbagatellizálni mindezt. És itt most nemcsak arra gondolok, hogy –valószínűleg tudatlanságból, a körülmények pontos ismerete nélkül- milyen poénkodással reagáltak egy fiatal lány tragédiájára, hanem arra, ahogyan a gólyatábort, az egyetemi éveket, a fiatalságot dekódolták: az egész nem más, mint a pia és a szex folyton ismétlődő világa. Nem akarok sem képmutatónak, sem álszentnek minősülni, de keresztyénként, vagy egész egyszerűen csak józan felnőtt emberként joggal felmerül bennem a kérdés: valóban erről szól a fiatalság? Ezt jelentik az egyetemi évek? Nem lehet, hogy ennél azért több az élet?
A hétvégén Fonyódligeten, az ELTE gólyatáborában megerőszakoltak egy fiatal lányt. Az „eset” rengeteg kérdést vet fel, kezdve onnan, hogy a felsőoktatási intézmények (tisztelet a kivételnek, ha vannak) miért nem tettek eddig semmit a gólyatáborok szabályozhatóságával, az ott történő, mindenki előtt ismert megalázó és primitív, lealacsonyító „időtöltés” ellen, el egészen odáig, hogyan fordulhatott elő, hogy egy büntetett, hasonlóan erőszakos cselekmény miatt elítélt alak a szervezők között lehetett? Az pedig már csak hab a tortán, ahogyan a magukat borzasztóan humorosnak gondoló véleményformálók vihorásztak mindezen. Döbbenetes, hogy egy lány fizikai és lelki traumája kell ahhoz, hogy az egyetemek illetékesei egyáltalán foglalkozzanak a gólyatáborokban történtekkel, hogy politikusok szólaljanak meg, hogy egy kereskedelmi rádió az erőszak ellen kampányoljon.
Nos, legyünk őszinték: az egyetemek vezetőit egyáltalán nem érdekli, hogy mi is folyik egy gólyatáborban. Ha ugyanis érdekelné, már rég megfelelő keretek közé szorították volna az ott folyó szórakozást. Ugyanúgy nem érdekli a Morning Show műsorvezetőit és az őket foglalkoztató kereskedelmi rádiót sem ennek a fiatal lánynak a nyomorúsága. Ha érdekelné, nem viccelődnének rajta, és nem keverednének napokig tartó kínos magyarázkodásokba.
Ám bármennyire is elszomorító az egyetemek hozzáállása, néhány véleményformáló műsorvezető cinizmusa, engem mégis az a fajta hozzáállás bánt, sért, amelyet pont Sebestyén Balázsék fogalmaztak meg ebben a reggeli rádióműsorban, és amellyel oly sokan egyetértenek: a gólyatáborok, az egyetemi évek, és úgy általában a fiatalság másról sem szólnak, mint a pia, szex, és orgiák körforgásáról.
Mivel én ún. „rendes”, vagyis állami felsőoktatásba csak levelezőn jártam, a teológián pedig nem volt jellemző a féktelen bulizás, az egyik (de nem az első) megdöbbenésem a magyar egyetemeken tapasztalt erkölcsi nívóval kapcsolatosan az volt, amikor egy volt diákom képét láttam az egyik közösségi oldalon. Nos, piásan, egy sztriptíz táncosnővel az ölében meglehetősen mulatságos látványt nyújtott ez a jó eszű, ám szülei kontrollja alól végre felszabadult alig-felnőtt, ahogyan kajánul vigyorgó arcáról hirdette a maga együgyű boldogságát: „ez az élet, gyerekek!”
Valóban ez az élet, ennyi az élet?
Nem akarok erkölcsi pálcát törni senki felett, aki nálam könnyedebben éli fiatalságát, egyetemi tanulmányait. Nem ítélek el senkit, aki a parttalan italozásban leli kedvét, akinek a felsőoktatás csupán a szexről szól. Őszintén remélem, egyszer másként látják majd a világot.
Ugyanakkor bízom abban, hogy olyan fiatalok is léteznek, akik a normális szórakozást részesítik előnyben, akik nem megalázni akarják a másikat, akik jó szakemberek, tanítók, jogászok, orvosok szeretnének lenni, éppen ezért a tanulmányaikra is odafigyelnek az egyetemen töltött éveik alatt.
És abban is naivan hiszek, hogy előbb-utóbb ők lesznek többen.
Hátha nekem lesz igazam.
Hozzászólások