Két kivétellel az összes rendőri vezető ellen elöljárói intézkedés elmulasztása a vád. Az egyik kivétel M. Gábor, a Szabadság tér helyszíni parancsnoka, a negyedrendű vádlott, akit parancs iránti, jelentős hátrány veszélyével járó engedetlenség bűntettével vádolnak. (…) A most megvádolt parancsnokokat azért vonják felelősségre, mert nem akadályozták meg alárendeltjeik brutalitását, és utólag nem is jelentették azt.

Megkezdődött a főrendőrök pere - index.hu

Amivel őket vádolja az ügyészség: közröhej. Az „elöljárói intézkedés elmulasztásának vádja” kicsit távol áll attól, hogy ki volt a felelős a szemkilövésekért, a fejekre hulló könnygázgránátokért vagy az idős emberek megkardlapozásáért.

Az ügyészség vádja - mno.hu

 

Gondoljunk bele, mi történt volna 2006 őszén, ha a magyar miniszterelnököt nem Gyurcsány Ferencnek, hanem Orbán Viktornak hívják. Mi történt volna, ha az őszödi beszédet ő mondja el; mi történt volna, ha a beszéd kiszivárgása utáni egy hónapban a tüntetések hatására sem hajlandó lemondani; mi történt volna, ha az ő kormányzása idején lángol a tv székház, miközben a rendőri erősítés a közeli utcákban tétlenkedik; mi történt volna, ha az ellenzék hívására összesereglett több tízezernyi emlékező tömeget azonosíthatatlan, rendőrruhába bújt, felfegyverkezett erők ütik-verik, lövik ki a szemüket és mindenféle bizonyíték nélkül rabosítják, előzetesbe vágják és megalázzák? Mi történt volna, ha a koalíciós partner prominens képviselője mindezek után az ellenzék megvert politikusán élcelődik, miközben a gyalázatos tett elkövetésére parancsot adó, a tényeket cinikusan letagadó budapesti rendőrfőkapitányt a főpolgármester kitünteti?  

Nem nehéz kitalálni: itt bizony kő kövön nem maradt volna. Ha egy Klubrádió miatt a demokráciáért aggódik az amerikai nagykövet, ha egy új alkotmány miatt vörösen üvölt Cohn-Bendit az európai parlamentben, ha mindenféle érdek és jogvédelmi szervezetek ennyire érzékenyek és fogékonyak a magyar demokrácia állítólagos megnyirbálására, természetes, hogy 2006 októberében is felszisszentek, felhorkantak volna – kizárólag akkor, ha mindezeket Orbán Viktor és társai művelik. Csak azt tudnám, hol voltak a demokrácia felkent bajnokai hét évvel ezelőtt: csak nem alkalmi vakságban szenvedtek? 

Vajon mi a helyzet velünk, magyarokkal? Mi is vakok vagyunk?

 

Sok mindenben nem kell egyetértenünk. Lehet valaki jobb, vagy akár baloldali, liberális, konzervatív, kereszténydemokrata, szocialista (hogy örülnék, ha valaki definiálná egyszer nekem ezeket a fogalmakat, mi alapján vagy, vagyok, vagyunk ez, az, amaz), gondolhatunk mást a világról, hazáról, egyházról, bármiről. Lehet egyik politikust szeretni, a másikat átkozni, lehet vitatkozni Kaya Ibrahimon meg Joav Blumon, bőszen emlegetni a Közgépet vagy a Hajdú Bétet, egyik-másik politikus esetlenségét/dörzsöltségét/nyomorúságát kárhoztatni vagy magyarázni. Mégis, azt hiszem, kell(ene, hogy legyen) valamiféle minimum, amit minden fél elfogad, betart, magára nézve kötelezőnek gondol. Nem akarok most tippeket adni, ám a 2006. októberi események megítélése egyértelműen ezek közé kell, hogy tartozzon.

Olyan nincs, hogy azonosíthatatlan rendőrök elszabadult őrültekként viselkedve rúghatnak, üthetnek, lőhetnek mindenkit. Olyan nincs, hogy a budapesti rendőrfőkapitány, látva a felvételeket, az ország szemébe hazudhatja, hogy azokat összevágták, ilyen nem történt; olyan nincs, hogy ugyanezért ugyanezt a rendőrfőkapitányt kitüntetik, és miközben mindez történik, senki nincs a magát baloldalinak nevező politikusok között, aki felháborodna, elkeseredne, és azt mondaná: eddig és ne tovább. Olyan nincs…vagy ha mégis, akkor az nem demokrácia. Ebben egyetértünk?

Számomra pontosan ezért hiteltelen minden, demokráciát féltő jajveszékelés, ami a baloldalról érkezik. Nem azt mondom, hogy nincs igazuk (bár szerintem nincs igazuk), hanem azt, hogy nem hitelesek. Az MSZP aggódik a demokráciáért? Gyurcsány? Mesterházy? Bajnai? Schiffer Andrásnak elhinném, nekik nem…

2006 óta sokan abban a hitben éltünk, hogy a kormányváltás után lesz elszámoltatás, felelősségre vonás. Ez azonban elmaradt, hála az igazság jogszolgáltatás rejtélyes döntéseinek. Úgy tűnik, Gergényi és vádlott társai is nyugodtan hátradőlhetnek, hiszen az ügyészség mindössze felfüggesztett börtönt és pénzbüntetést kért rájuk, elöljárói intézkedés elmulasztásának vádjával.

2015-ig talán eldől, hogy legalább ennyit megér-e az a bizonyos magyar demokrácia.

  

 

Hozzászólások