Már a nyomdában van a revideált új fordítású Biblia legújabb kiadása, amelyet áprilisban mutatnak be a nagyközönségnek a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A református egyház az azzal egy időben összeülő Zsinaton veheti használatba az új Bibliát, amelyért ökumenikus istentiszteleten is hálát adnak a Magyar Bibliatársulat tagegyházai.
Ha valaki veszi a fáradtságot, és fellapozza mondjuk a száz évvel ezelőtti egyházi folyóiratokat, döbbenten fogja észrevenni a párhuzamot egyházunk akkori és jelenlegi állapota között. Bármilyen furcsa, de száz-százhúsz évvel ezelőtt is ugyanazokkal a problémákkal nézett szembe a református egyház, mint manapság. Akkor is állandóan napirenden volt az egyház anyagi helyzete, gyülekezeteink lelkiállapota, a lelkészi munka mikéntje, a társadalom megszólítása, az állammal való viszony kérdése, és így tovább. Természetesen a válaszok is hasonlóak voltak, és persze kivétel nélkül mindegyik kimondva-kimondatlanul magában hordozta a száz év óta folyton emlegetett varázsszót, a megújulást. Megújulásra persze szükség van (ez az egyház egyik alappillére), ám nem mindegy, mit is értünk megújuláson – ha értünk alatta bármit is egyáltalán.
Áprilisban jön az „új”, azaz szövegében javított, pontosított, maibb, külalakját tekintve többféle változatban és minőségben kapható Biblia, mely a mai kor követelményeinek megfelelően mobileszközökön és online módon is elérhetővé válik. A tartalom persze azonos a régivel, nemcsak a Károlival, de az eredeti nyelven írt Szentírással is, hiszen e nélkül nem lenne az a Biblia, ami: Isten szava, Élet kenyere mindazoknak, akik hittel forgatják.
Örülök a revideált Bibliának, szükség van arra, hogy bizonyos időközönként megújuljon a készlet és a forma. De ugyanígy örülnék az „új”, a megújult egyháznak is, mely nyelvezetében változik, korszerűbb, emberibb, pontosabb, külalakját tekintve lendületesebb, nyitottabb, ám tartalmát, küldetését illetően továbbra is az a hely, ahol együtt, közösen Krisztusra találhatunk.
Mit értek korszerűbb, emberibb nyelvezeten?
Nem modernebb, érthetőbb igehirdetéseket, hanem őszinte és egyenes, világos és egyértelmű szavakat szeretnék, hamar felismerhető, átlátszó, megideologizált, „megkeresztelt”, bibliai köntösbe öltöztetett önző emberi elképzelések helyett. Elegem van a frázisokból, az üres varázsszavakból, az unalomig ismételt, semmit nem érő mondatokból. Nem mesterien kimunkált, remekbeszabott vidám vasárnapokat szeretnék, hanem engem „úgy, ahogy vagyok” elfogadó, szeretetteljes közösséget, ahol elsírhatom a bánatomat, elmondhatom az örömömet, ahol nem a pénzem, a társadalmi állásom, a kapcsolatrendszerem a fontos, hanem én magam. Minden egyéb változás, modernebb, nyitottabb külső csak ezután, csak ebből következik, következhet.
Azt gondolom, jó lenne elővenni a Bibliánkat, és újra meg újra megtanulni odafigyelni arra, aki Út, Élet, Igazság. És én itt most nem akarok újjal mutogatni senkire, és nem akarom azt mondani, hogy bezzeg mások, hanem kezdem magammal. A magam hitével, emberi kapcsolataival, gyülekezeteivel. Mert a nagy dolgok soha nem kint, hanem mindig bent dőlnek el.
Egyébként:
Református magyar vagyok, amíg élek, az maradok.
Megígérem, megfogadom, hogy hitemet holtig vallom.
Ámen
