A kormány fontosnak tartja és támogatja, hogy a Balaton minél vonzóbb célpont legyen a hazai és külföldi turisták számára – jelentette ki a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára kedden Tihanyban. A településen 350 millió forintból újult meg a hajóállomás környéke, és kerékpárút épült a hajóállomástól a révig. Kontrát Károly a kedden átadott beruházások kapcsán kiemelte, a további fejlesztésekhez szükséges uniós és nemzetközi források rendelkezésre állnak a 2020-ig tartó időszakban, a programok kidolgozása folyamatban van.

Fontosak a kormánynak a balatoni fejlesztések - mno.hu

 

 

Néha irigylem azokat a „szerencsésebb történelmi fejlődésű” országokba születetteket, akik tengerhez, havas hegycsúcshoz, pálmafához, örök napsütéshez és télen-nyáron meleghez szoktak. Nekünk azonban, ha tengerünk nincs is, van egy Balatonunk, én pedig nagy nyilvánosság előtt bevallom, hogy a Balaton az én örök szerelmem. Talán nem vagyok ezzel egyedül - éppen ezért nem ártana több figyelmet fordítani rá, államnak és állampolgárnak egyaránt. 

Őszintén örülök, hogy a kormány fontosnak tartja és támogatja, hogy a Balaton minél vonzóbb legyen a turistáknak, én is fontosnak tartom, sőt, ha megkérdezzük Laci bácsit a Kossuth utcából, vagy "remegős" Zolit a Vadászdombról, bizonyára ők is hasonlóképpen vélekednek, elvégre egy támogató mondat semmibe nem kerül. Azért jó lenne már látni egy komoly elképzelést, koncepciót, kidolgozott és megvitatott terveket, hiszen amíg épül-szépül Budapest, amíg stadionépítési hőemelkedés tombol (mindkettőnek őszintén, cinizmus nélkül örülök), addig az ország legvonzóbb nyári pihenőhelyével kapcsolatban az elmúlt négy és fél év során semmiféle konkrét elképzelés nem látott napvilágot: ha létezik ilyen, nincs tele vele a média, nem mutatják be ezerféle sajtótájékoztatón, így nem csoda, ha a közbeszédben sincs jelen, nem tudunk róla. A Balatonnal kapcsolatos lázas építő munkát már négy évvel ezelőtt el kellett volna kezdeni, akkor talán most nemcsak a tihanyi kerékpárút került volna átadásra, hanem jóval előrébb tartanánk. (A kerékpárútnak persze örülünk.)

Ami a fejlesztéseket illeti, szerintem szükség lenne rá, hogy a Balatont szerves egységként, ne pedig falvakra, városokra, területekre bontva kezeljük. Ehhez mérten ki kellene emelni a többi beruházás közül, valahogy úgy, mint ahogyan a jelen esetben is zajló állami nagyberuházásoknál történik. Igaz, én nem értek hozzá, bizonyára alaposan ki kell egy ilyen tervet dolgozni, meg létezik ennek menete, eleje-közepe-vége. De ha rajtam múlna, felkérném a világ legjobb ingatlanfejlesztő/vidékfejlesztő irodáit, hogy tegyenek már le az asztalra négy-öt komoly elképzelést a Balatonnal kapcsolatban! Vessük össze azt hasonló magyar irodák terveivel, vitassuk meg a magyar adófizetőkkel, nyaralókkal, helyi lakosokkal, aztán indulhat a munka. Pontosan ezt kellett volna tenni már évekkel ezelőtt. 

Emlékeim között feldereng, hogy valamely szocialista kormányzat alatt létezett valamiféle balatoni kormánybiztosság (közben rágugliztam, Nemcsók János volt a vezetője), és hogy az egészhez volt köze a szintén szocialista Suchman Tamásnak is, aki a Balatoni Fejlesztési Tanács elnöke volt. Bizottságban, kormánybiztosban tehát nem volt hiány, bár munkájuk eredményéről nem igazán tudok. Nem tudom, mit értek el, miben változott, fejlődött a Balaton ennek következtében. Most is létezik Balatoni Fejlesztési Tanács, létezik Balatoni Operatív Program, én pedig remélem, hogy munkájuknak tényleg lesz komoly eredménye, és az egész nem merül ki abban, hogy hangzatos és az átlagember számára érthetetlen bikkfanyelven megírt kilónyi dokumentumra és pazar hidegtálakra költik az uniós és magyar adóforintokat….

Persze nem akarok semmiféle tanácsot adni, ezt nálam (remélem) jobban tudják a szakemberek, ős-balatoniak, fejlesztéssel foglalkozó menedzserek, és így tovább. Csupán annyit szeretnék, hogy büszkék legyünk „a mi tengerünkre”, annak minőségére, az ott uralkodó körülményekre, hogy a fapados helyett inkább a Riviéra jusson eszünkbe, ha a Balatonra gondolunk. Mert kétségtelenül nagyszerű a tihanyi bicikliút, a tó körüli meg annál is inkább, egyre szebbek a települések, ám mindez még messze elmarad attól, amelyet a tó és vonzáskörzete magában hordoz. 

Persze akármilyen szép tervek, milliárdos fejlesztések történnek, semmit nem ér az egész, ha nem érezzük, hogy itt engem szeretnek, hogy nem átverni, lehúzni, becsapni akarnak, hanem minőségi szolgáltatásokkal elérni, hogy a drága pénzemet a Balatonon költsem el, újra és újra. (Közhely, de igaz.)
Márpedig én nem egyszer éltem át azt, amikor nagy ritkán a Balatonnál beültem, beültünk valahová, hogy a drága magyar vendéglátó szinte élet-halál harcot vív azért, nehogy legközelebb is nála próbáljak fenekére csapni nehezen összekapart fillérjeimnek. Annyira fájdalmasan egyszerűen és bután viselkedik némelyik, hogy egy albán kecskepásztornak is becsületére válna. Vajh’ miért?

Összehangolt fejlesztés, valódi munka az állam részéről + változás helyi szinten: kész a siker. Ennyire egyszerű lenne? Nem sokkal bonyolultabb, ebben biztos vagyok. 
 

Címkék: