Felavatták csütörtökön Albert Flóriánnak, a Ferencváros három éve elhunyt aranylabdás futballistájának egész alakos szobrát a Groupama Aréna főbejáratánál, írja az MTI. A bronzból készült alkotásról Albert Magdolna és ifj. Albert Flórián rántotta le a leplet, a mű csípőre tett kézzel, jobb talpa alatt labdával ábrázolja a Császárnak becézett futballistát.

Felavatták Albert Flórián szobrát az új Fradi Stadion előtt - sportgeza.hu

 

Szerény véleményem szerint erre a stadionra szükség van. Kicsit furcsa ezt leírni, hiszen annyi mindenben szenvedünk hiányt, annyi mindent kellene megújítani – miért pont egy húszezres aréna kellene költeni a magyar adófizetők pénzét?


Szeretném ott kezdeni, hogy aki szerint Magyarországon egyáltalán nem kell stadionokat építeni vagy felújítani, az bizonyára soha nem járt még egyetlen egyben sem. A szomorú valóság az, hogy –talán az átépített győri kivételével- mindegyik ilyen épületünk alaposan leamortizált állapotban van, ahol kulturált körülmények között nem lehetett sem meccset nézni, sem semmiféle egyéb rendezvényen részt venni. Márpedig élnek olyanok ebben az országban, akik egy stadionba nem a verekedés, a trágárkodás, a petárdadobálás, hanem a kikapcsolódás miatt járnának. Sőt, vinnék a családot is, a feleséget, a gyermeket: a sportért, a játékért, az élményért, a csapatért, a közösségért, sőt ezért még hajlandóak lennének pénzt is áldozni. Ahogyan más színházba, moziba, baráti társaságba, vagy éppen kirándulni jár szabadidejében, léteznek sokan, akik a sportversenyt, ezen belül is a focit részesítenék előnyben.

Mivel a magyar pályák állapota katasztrofális, ezért szükség volt azok felújítására, átépítésére, újak építésére, hiszen a sport jó, az élmény, amit egy-egy mérkőzés jelenthet, még jobb. Magyarán: 1974 óta (ekkor adták át a már lebontott régi Fradi pályát) nem történt érdemi pénzráfordítás, beruházás ezen a téren. Úgy is mondhatnánk: megérett az idő, hogy ezen változtassunk. Az utóbbi években ez megtörtént, legalábbis jelentős fejlesztések kezdődtek: felépült a debreceni és a felcsúti stadion, tervezik a diósgyőri átépítését, valamint a közeljövőben készül el a Nemzeti Stadion is, mely bravúros építészeti megoldásként a jelenlegi épületet is magában foglalja. Nos, a debreceniek is megérdemelték, hogy végre ebben a városban is legyen egy jelentős, minden igényt kielégítő épület a Főnix Csarnok mellett, míg a felcsútira –az indoklás szerint- az utánpótlás-akadémia miatt volt szükség, ráadásul ez leginkább magántőkéből épült. Diósgyőrben az évtizedek óta hűséges és focirajongó közönségnek szintén kijár egy új és komfortos aréna, míg a több sportágat is kiszolgáló Nemzeti Stadion felépítése valóban elengedhetetlen beruházás.

Nos, azt senki nem mondhatja, hogy a magyar állam –kiegészülve tehetős vállalkozókkal- nem költ és nem fordít elég figyelmet a labdarúgó infrastruktúra fejlesztésére. És ugyanez elmondható a sportról úgy általában is, elég csak példaként a győri kézilabda csarnokot, a budapesti úszó létesítményeket és egyéb, sporttal kapcsolatos beruházást említeni. Bár tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon sok mindenre kellene jóval több pénz és odafigyelés, azt nem mondhatja senki, hogy a (verseny)sport nem fontos, hogy a világon és nálunk is legnépszerűbb játék nem érdemli meg, hogy talán soknak számító, de összességében mégis töredéknyi összeget fordítson rá a magyar állam. Szerintem ez fontos, mint ahogyan fontos megannyi más is, színház, iskola, kórház, hajléktalanok, mégsem gondolom, hogy érdemes lenne egyiket a másik ellen kijátszani.

Ami pedig a Ferencvárost illeti: a Fradi nem csupán egy csapat a sok közül, hanem mindmáig a legeredményesebb és a legnépszerűbb klub Magyarországon, de bátran mondhatjuk, hogy a világon is a legismertebb magyar csapatok közé tartozik. 115 év alatt 28 bajnoki cím, 20 kupagyőzelem, egyetlen magyar csapatként nemzetközi kupagyőzelem, sőt az egyetlen magyar aranylabdás (legjobb európai játékos), Albert Flórián is a Ferencváros játékosaként nyerte el a legrangosabb európai elismerést. Ha van csapat Magyarországon, amelyik a múltja, a magyar sportban elért eredményei alapján megérdemel egy új stadiont, az pont a Ferencváros. Ha van csapat, amelyiknek nagyszámú, hűséges és elkötelezett szurkolótábora van, az pont a Ferencváros. Ha van csapat, amelyiknek múltja és remélhetőleg fényes jövője lehet, az pont a Ferencváros. Ha van márka, brand, ami eladható, amibe befektetni anyagilag megéri, akkor az pont a Ferencváros. Ha van valami, amire mi, Fradi szurkolók jelenleg büszkék lehetünk, akkor az jelen pillanatban pont a stadion, éppen ezért hálás vagyok, hogy végre elkészülhetett. Ahányszor elmentem mellette az építése során, reménykedve néztem, örültem a neten megosztott képeknek, most pedig alig várom, hogy egyszer én is bemehessek, és a valódi, igazi drukkerekkel együtt szurkolhassak szeretett csapatomnak. (Remélem, a debreceniek is így örülnek a sajátjuknak, és így fognak a diósgyőriek is – mert megérdemlik.)

Most már csak csapat kellene, ügyes és alázatos szívvel küzdő játékosok, akik egykor sportolókká, példaképekké nemesednek, igazi zöld-fehér büszkeségekké. Pont úgy, mint Albert Flórián, a „Császár”, aki önmagáról, küldetéséről így vallott egykor:

“Mint Kosztolányi fái, úgy tartoztam az Üllői úthoz. A rosszakaróim azt mondhatták, úgy álldogál Albert a Fradi-pályán, mint az Üllői úti fák, csak azoknak nincs csípőn a kezük. Hát igen, valóban ott álldigáltam, még néha csípőn is volt a kezem, de két álldigálás között bemutattam néhány cselt, rúgtam néhány gólt, szereztem némi örömöt több százezer futballbarátnak. Nekem a Fradi-pálya jelentett mindent, én, a vidéki kissrác, ott lehettem-lettem valaki. Jó sorsom oda vezényelt, mert valahol fenn úgy döntöttek rólam, hogy a Ferencváros legyen az életem."