A legtöbb helyen a protestantizmust leegyszerűsítették a Moralizáló, Terapeutikus Deizmusra. Ez azt jelenti, hogy Isten (ha létezik) fenn van az égben, és nem igazán törődik velünk. A vallás így arról szól, hogy miként váljunk jobb emberré, és hogy jó dolgokat csináljunk. 

Miért nem járnak az emberek templomba? - kereszteny.mandiner.hu

 

Számomra akkor esett le, hogy valami nem stimmel, amikor egyik közeli barátom, aki Amerikában lakik, vagy tíz éve közölte, hogy ők karácsonykor síelni mennek. Nem templomba igyekeznek, még csak nem is a fa köré telepednek Krisztus születésekor, hanem síelni mennek. Végre együtt a család, lehet pihenni, kikapcsolódni, egymás felé fordulni. Minek üljenek végig egy dögunalmas másfél órát egy idegen helyen? Bevallom, akkor mindez meglepetésként ért. 

Egyébként rendes emberről beszélünk, amíg itthon laktak, részesei voltak az ún. keresztény/keresztyén hagyománynak. Hisznek Istenben, sőt. Még konfirmáltak is. Semmi több. Aztán ahogy változott az életük, úgy változtak ők is. Kevesebb lett a szabadidejük, több a feladatuk, így aztán szépen lassan „kikoptak”, kevéssé lett fontossá számukra a templom, egyház, egyházi közösség. Hinni hisznek most is, de ehhez szerintük nem kell egy idegen helyre menni, és az egyébként is unalomig ismételt frázisokat hallgatni. Még csak nem is arról, hogy mennyire szereti őket az Örökkévaló.  

Pár hete egy magyarországi ismerősöm mondta, hogy ők most karácsonykor a feleségével wellness hotelbe készülnek. A hideg templom és a gyerekek műsora helyett inkább a meleg medencét és a finn szaunát választják, hogy aztán kellemesen koktélozzanak. Utána jöhet a jacuzzi, esetleg egy kellemes séta az erdőben, aminek közepén az általuk kinézett szálloda fekszik. Jó emberek amúgy. Ők is hisznek a „maguk módján”, keresztelés, konfirmáció megtörtént, csak éppen a templomhoz, egyházhoz nincs sok közük. Orgonakoncertre, vagy keresztlányuk templomi fellépésére elmennek, engem is készségesen meghallgatnak, ha felénk járnak, de istentiszteletre, vasárnap: soha. Mert hogy miért is...

 Miért nem járnak az emberek templomba?

Lehetne sorolni az érveket, lelkipásztorként meg is hallgatunk párat. Nincs időm, mert dolgozom, a kevés szabadidőmet inkább a családommal töltöm; hiteltelen a lelkész, családi hagyomány (sose jártunk, nálunk nem volt szokás), politikai ellenszenv, hogy csak a néhányat említsek. Mind létező, fontos érv, érthető kifogás a nem-járás mellett.

Dwight Longenecker katolikus szerző is említ két fontos tényezőt: az egyik, hogy annyira átalakult a társadalom, ha úgy tetszik, a világ körülöttünk, hogy egész egyszerűen kikopott a vasárnapi templomba járás az emberek tudatából. Amióta máshogy dolgoznak, mint a korábbi generációk, vagy amióta rengeteg mással lehet foglalkozni ezen a napon, azóta a vasárnapi templomba járás finoman szólva elveszítette a kiváltságát a vasárnap fölött. (Vajon pontosan mikorra datálható ez az átalakulás? Mennyire gyorsult fel ez a folyamat az utóbbi évtizedekben?) Ezzel a ténnyel valóban nem tudunk vitatkozni.

A másik tényező: az emberek azokba a templomokba nem járnak, az a templom, ha tetszik, egyház üresedik ki, ahol a keresztyén/keresztény üzenet maga is kiüresedik. 

A szerző szerint a legtöbb nyugati, protestáns felekezetre igaz ez a megállapítás. Sőt: „sok katolikus úgyszintén a Moralizáló, Terapeutikus Deizmusra redukálta a vallását.”

Való igaz, akinek van cseppnyi tapasztalata nyugat-európai egyházak helyzetével, tanításával, társadalmi jelenlétével, az teljességgel egyetérthet a vele. De vajon nálunk is igaz mindez? Kiüresítettük az üzenetet? Vagy akkor mi az igaz nálunk: Magyarországon miért nem járnak az emberek templomba? 

Nálunk talán kevésbé jellemző az a fajta moralizáló keresztyénség, mint Nyugat-Európában, itt azért talán nem igaz az, hogy a vasárnapi igehirdetés a környezetvédelem vagy az afrikai menekültek helyzetének elemzésével foglalkozna. (Erre példát leginkább az elmúlt rendszerből hozhatnánk.) Nálunk a misszió nem a bevándorlók ügyeinek intézését, és nem is a haiti áldozatok megsegítését jelenti. Misszión a missziói parancsot értjük, Krisztus szeretetének tanítását, megélését, átadását, az Ige hirdetését. A menekültnek ugyanúgy, mint akárki másnak. Mert ez az igazi, a valódi üzenet. Nem gondolom, hogy ebben eltérés lenne bármely magyarországi református gyülekezet, református lelkipásztor között. 

Nos, ha nálunk nincs jelen az a fajta moralizáló keresztyén magatartás, mint Nyugat-Európában, akkor mi a probléma idehaza? Magyarországon miért nem járnak az emberek templomba? Vagy inkább tegyük fel úgy a kérdést: mint tehetünk azért, hogy újra járjanak az emberek templomba? Hogy visszataláljanak? 

A katolikus szerző azt mondja, hogy ott virágoznak fel a gyülekezetek, ott újul meg az egyház, ahol a krisztusi üzenet újra a középpontba kerül. Míg ő ezen a szent áldozást érti, mint a szentmise középpontjában álló cselekményt, addig nálunk mindez az Ige hirdetése, annak teljes valóságával, a Szentlélek erejével.

Való igaz: megerőtlenedtünk. Megerőtlenedtünk az elmúlt évtizedek gettóba szorítottságában, megerőtlenedtünk anyagilag, megerőtlenedtünk szervezetünk egészében, megerőtlenedtünk az Ige világos hirdetésében is. Hisszük ugyan az Ige tanítását, mégsem tudjuk azt erővel megjeleníteni, betölteni. Talán pontosan ebben az erőtlenségben keresendő, hogy a régóta meglévő szervezeti kérdéseket sem tudjuk megoldani. Állandó anyagi kérdések, fogyás, politikai irányultság, elfogyott gyülekezetek jogi státuszának átgondolása, zsinat-kerület-egyházmegye-gyülekezet szerepének újragondolása, hatalmas, sokszor használhatatlan épülettömeg, lelkészi egzisztencia, hogy csak a legfontosabbakat, legégetőbbeket említsem. 

Való igaz: akkor kezdenek el visszatalálni az emberek a templomba, ha újra felfedezzük az Ige erejét, és annak alárendelve próbálunk meg gondolkodni, cselekedni, élni. Ha abból merítünk erőt mind az egyház egészét, mind pedig gyülekezetünket tekintve, a megoldhatatlannak tűnő, húsba vágó szervezeti kérdéseknek is könnyebben nekivághatunk. 

Csak a pontosság kedvéért: igen, léteznek ma Magyarországon olyan református (és minden bizonnyal egyéb protestáns vagy éppen katolikus) gyülekezetek, amelyek pont ezért erősödnek és gyarapodnak.

Én mindenesetre igyekszem példát venni róluk. 

Hozzászólások